Bekezdtünk, visszavettünk, döcögtünk, erősítettünk, majd elvertük a Napolit. Hogy közben mi történt? Azt látni kellett! Ilyen meccset se játszik minden héten egy csapat. Főleg nem ilyen gólokkal. A játéknap során ideig-óráig leléptünk a dobogóról, hogy aztán újra úgy lépjünk fel a harmadik helyre, mint akinek büszkeségtől dagad a melle. Erre a mai győzelemre mindannyian azok lehetünk. Lazio-Napoli 3-1

Mivel vasárnap Húsvét, ezért a katolikus Olaszországban az összes bajnoki fordulót holnap rendezik. A mi meccsünk 21.00-tól lesz a római olimpiai stadionban. Lazio-Napoli, csúcsrangadó, a dobogóra két legesélyesebb csapat randevúzik egymással. Mire számíthatunk? Gyakorlatilag bármire!

Bő egy hónappal ezelőtt ecseteltem a blogon az esélyeket a harmadik hely megszerzéséhez. Eltelt egy hónap tessék, ott vagyunk a dobogón! Lesz BL? Talán. Legyen BL? Legyen. Kell BL? Mi az, hogy!

Van rá esély, de kemény lesz. Lássuk miért!

A palermoi mészárlással nem fogunk foglalkozni. Megesik az ilyen. Fájó vereség, de nekem azt tanították emelt fővel, előre. Jelenleg holtversenyben az Udinese-vel a harmadik helyen állunk, így nem lehet a szőnyeg alá söpörni a témát: Van esély a Bajnokok Ligájára. Vagy nincs? Folytatás után kiderül!

SSC Napoli

Kétségtelen tény, hogy az előző szezonban a Napoli jó játékkal, és óriási szívvel kimagaslóan teljesített az olasz bajnokságban, és simán hozták a bronzérmet, ami BL-kvalifikációt ért. Ám azt sem lehet elvitatni, hogy aligha ismétlődik meg az, hogy fél tucat alkalommal a 89. perc után szerezzék meg az egyenlítő vagy győztes gólt, és ha valaki, akkor mi emlékezhetünk a Napoli – SS Lazio mérkőzésre, ahol rég látott bírói ellenszélben futballoztunk, de talán nem is számunkra volt ez ellenszél, hanem a Napolinak szólt, mint hátszél.

A fociban minden a legapróbb dolgokon múlik. Ezt már bővebben is elemezgettük itt, de most, mikor a szezon értékelésének ugrunk neki, nagy levegőt véve, újra csak elcsodálkozni tudok az egyszerű igazságon. A szezon meccseivel kezdjük visszatekintésünk, amelynek részletezései aztán jó ideig fogják uralni blogunk hasábjait. Igazán csak most látszik, hogy mennyire nagyban befolyásolta ez a két találkozó az idei - illetve lassan már mondhatjuk tavalyinak is - Lazio szereplését, megítélést, komolyan vételét. Míg az egyik után még a Napi Ász sportrovatában is olvashatták a kibicek csapatunk nevét - és lepődtek meg, hogy mi van, az Intert legyőzte a Lazio, de hisz az Inter az BL-győztes, meg ott játszik Eto'o, meg egyáltalán, eszem-faszom megáll (Istenem, hogy gyűlölöm ezt a fajta divatszurkolói mentalitást) -, addig a másik meccs szűkebb körökben, de komolyabb hullámokat vetett, volt olyan is, aki időlegesen elvesztette józan eszét, hogy aztán csak pillanatokra következzen be a lucidum intervallum. Utóbbi találkozó volt gyötrelmes bizonyítéka annak, hogy vannak helyzetek, ahol nem lehet nyerni. Következzen akkor most a Napoli és az Inter elleni meccsek visszaemlékezései.