Lehet felhőtlenül örülni, csak nehéz. Egyszerűen könnyű beleszokni a jóba, most pedig ott tartunk, a bajnokságban elért negyedik hely egy kicsit csalódást keltő. Mindenképpen az, mert voltak időszakai a szezonnak, mikor nüansznyi eseményeken múlt minden. Gondoljunk bele, ha a Lecce és a Novara elleni tiszta papírformát sikerül érvényre juttatni vagy Udinében legalább egy döntetlent elérni - nem sokon múlt -, akkor a mai, Inter elleni meccs talán nem is számított volna semmit. Nem így alakult.

Különösebb beharangozásért nem kiált ez a meccs, mindenki tudja, hogy mi múlik rajta, és bár arrébb van a szezon értékelése, a három, nyáron megfogalmazott célból kettő már teljesült: újra a Roma előtt végzünk a bajnokságban és tuti a nemzetközi szereplés. Ennek fényében a szezon minden, csak nem sikertelen. Azt soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha egy nagyságrenddel kevesebb sérülést kell kihordania a csapatnak, de kár is rajta tépelődni. Egy fordulóval a vége előtt ebben a borzasztó hektikus bajnokságban a negyedik helyen állunk, és ott az esély a BL-indulásra. Nem túl sok, és nem is nekünk áll a zászló, de megvan a sansz. Esélyünk egyedül úgy van, ha holnap este nyerünk, miközben borzasztóan szurkolunk a Cataniának, hogy csapják meg az Udinesét. Azt biztosan tudjuk, hogy az Inter részéről is komoly hiányzók lesznek: Sneijder, Obi és Zarate biztosan kihagyja a meccset. A Lazio esetében ez a tény faktum, mára az dőlt el, hogy Radut, Hernanest és Rocchit nem sikerült semmilyen módon összedrótozni, így Makinwa újra a padon üdvözölhet egy meccset. Nem semmi, ahogy az interistákkal kifundált meglepetésünk sem az, a hajtás után.

Bő egy hónappal ezelőtt ecseteltem a blogon az esélyeket a harmadik hely megszerzéséhez. Eltelt egy hónap tessék, ott vagyunk a dobogón! Lesz BL? Talán. Legyen BL? Legyen. Kell BL? Mi az, hogy!

Van rá esély, de kemény lesz. Lássuk miért!

A palermoi mészárlással nem fogunk foglalkozni. Megesik az ilyen. Fájó vereség, de nekem azt tanították emelt fővel, előre. Jelenleg holtversenyben az Udinese-vel a harmadik helyen állunk, így nem lehet a szőnyeg alá söpörni a témát: Van esély a Bajnokok Ligájára. Vagy nincs? Folytatás után kiderül!

A fociban minden a legapróbb dolgokon múlik. Ezt már bővebben is elemezgettük itt, de most, mikor a szezon értékelésének ugrunk neki, nagy levegőt véve, újra csak elcsodálkozni tudok az egyszerű igazságon. A szezon meccseivel kezdjük visszatekintésünk, amelynek részletezései aztán jó ideig fogják uralni blogunk hasábjait. Igazán csak most látszik, hogy mennyire nagyban befolyásolta ez a két találkozó az idei - illetve lassan már mondhatjuk tavalyinak is - Lazio szereplését, megítélést, komolyan vételét. Míg az egyik után még a Napi Ász sportrovatában is olvashatták a kibicek csapatunk nevét - és lepődtek meg, hogy mi van, az Intert legyőzte a Lazio, de hisz az Inter az BL-győztes, meg ott játszik Eto'o, meg egyáltalán, eszem-faszom megáll (Istenem, hogy gyűlölöm ezt a fajta divatszurkolói mentalitást) -, addig a másik meccs szűkebb körökben, de komolyabb hullámokat vetett, volt olyan is, aki időlegesen elvesztette józan eszét, hogy aztán csak pillanatokra következzen be a lucidum intervallum. Utóbbi találkozó volt gyötrelmes bizonyítéka annak, hogy vannak helyzetek, ahol nem lehet nyerni. Következzen akkor most a Napoli és az Inter elleni meccsek visszaemlékezései.