Különösebb beharangozásért nem kiált ez a meccs, mindenki tudja, hogy mi múlik rajta, és bár arrébb van a szezon értékelése, a három, nyáron megfogalmazott célból kettő már teljesült: újra a Roma előtt végzünk a bajnokságban és tuti a nemzetközi szereplés. Ennek fényében a szezon minden, csak nem sikertelen. Azt soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha egy nagyságrenddel kevesebb sérülést kell kihordania a csapatnak, de kár is rajta tépelődni. Egy fordulóval a vége előtt ebben a borzasztó hektikus bajnokságban a negyedik helyen állunk, és ott az esély a BL-indulásra. Nem túl sok, és nem is nekünk áll a zászló, de megvan a sansz. Esélyünk egyedül úgy van, ha holnap este nyerünk, miközben borzasztóan szurkolunk a Cataniának, hogy csapják meg az Udinesét. Azt biztosan tudjuk, hogy az Inter részéről is komoly hiányzók lesznek: Sneijder, Obi és Zarate biztosan kihagyja a meccset. A Lazio esetében ez a tény faktum, mára az dőlt el, hogy Radut, Hernanest és Rocchit nem sikerült semmilyen módon összedrótozni, így Makinwa újra a padon üdvözölhet egy meccset. Nem semmi, ahogy az interistákkal kifundált meglepetésünk sem az, a hajtás után.

A téli pofont felejtsük el, ez a meccs nem a bosszúról szól. Az Udinese ellen történteket szintén ne firtassuk, megtörtént. Küzdenünk kell az életünkért, a csapatért, a szezonban eddig történtekért, a BL-ért, de egyúttal az EL-ért is. Nálam nem az a kérdés, a rendelkezésre álló keret és a forma elég-e a győzelemhez, mert arra kapásból vágok nemet, hanem az, fel tudjuk-e „szívni magunkat”, és be tudunk-e gyötörni (izomból/szerencsével/akárhogy) legalább eggyel több gólt, mint a Siena.

Mert ezen a meccsen minden egyes játékosnak óriási szerepe van, mindkét csapatban. A két edző feladata nehéz, összetett, amilyen egy dobogós csatának lennie kell: mindkét oldalt úgy kell összerakni, hogy az egyben kioltsa az ellen játékát, kellően stabil legyen, és az se árt, ha itt-ott támadni (meccset nyerni) is lehet vele. Legfontosabb a hadrend lesz, ezt kell feltöltenie a játékosoknak kellő alázattal és akarással. Mert adott két gyenge forma, két „ötlettelen” csapat, amelyek az erős ősz után gyenge tavaszt produkálnak, és amelyek a dobogóért rangadóznak. Látványos meccs aligha lesz.

Legnagyobb félelmeim egyike tavasszal kiesés ellen hajtó csapattal meccselni. Nem jó. Nehéz. Pofára lehet esni. Ez hatványozottan igaz a Lecce esetében, Cosmiék az életükért küzdenek. De nyernünk kell. A körülmények úgy hozták, hogy plusz egy hét pihenőt kapott a csapat. Ez a kulcsjátékosoknak, mint egy falat kenyér, úgy kellett. Jelen helyzetünkben talán ez a legjelentősebb pozitívum.

Nehéz lesz, az tuti. Egy részből bánom, hogy máris itt a Juve elleni meccs: Mauri gólját kevesebb ideig lehet aktualitásként kezelni. A rangadósra sikerült napok következő állomásához érkeztünk, nyelünk egyet, felkötjük a felkötni valót, aztán megyünk a Juventushoz. A forduló rangadóján (ha vesszük a kiesőjelölteket, ha nem) ránk vár a feladat, hogy megtegyük, amit a szezonban még senki. Verhető ez a Juve?

Mivel vasárnap Húsvét, ezért a katolikus Olaszországban az összes bajnoki fordulót holnap rendezik. A mi meccsünk 21.00-tól lesz a római olimpiai stadionban. Lazio-Napoli, csúcsrangadó, a dobogóra két legesélyesebb csapat randevúzik egymással. Mire számíthatunk? Gyakorlatilag bármire!

Most még nem érdemes a Napolira gondolni, itt a Parma, ez jelenleg épp elég feladat. Kemény, fontos, a céljaink érdekében már mindegyik meccsnek ugyanolyan súlya van. Házon belüli médiumunk, marciab, a közeljövőre már ki is számolta a várhatót, elébe ment a dolgoknak, ezt láthattátok korábban, ezzel együtt azt is, hogy a következő 3 meccsünk nagyon kemény lesz, aztán meg meglátjuk, van-e még mit meglátni.

Két félig-meddig meglepő vereségen vagyunk túl, oké kilehet kapni nincs is gond a többi csapat folyamatos balfaszoskodása botladozása miatt még így is mi vagyunk a harmadik helyen. Ám ha holnap nem nyerünk, ez könnyen megváltozhat. De nyerni fogunk. Klose nélkül is jók vagyunk, ha hiszitek, ha nem.

Hajtás után megnézzük, miért mi vagyunk a harmadik legjobb csapat Itáliában!

Nem most kell pontot hullajtanunk! A fontos győzelem után lendületből kell vennünk a Bologna-féle akadályt, az egy héttel korábbi mentális töltet ki kell, hogy tartson, sőt, még nagyobb dózist adhat a ma este. De vigyázat, erős Bologna következik! Nem spagettizünk.

Reja utoljára kormányozza a hajót. Ez gyakorlatilag annyira biztos, mint, hogy én megfogok bukni geomorfológiából. Persze ha azon múlik Reja sorsa, elkezdek tanulni. Viccet félretéve, fontos meccs és ideje ezzel is foglalkozni. Legyen bármi is a háttérben a játékosoknak csak egy valamivel kell foglalkozniuk: a következő meccsel. Mi is ezt tesszük.

Melankolikus írásom következik, de próbálok túllendülni a holtponton, úgy vagyok vele, jön ez a meccs, nézzük, mi lesz. Mégis csak az utolsó EL-meccsünk, nagyobb lelkesedést várnék magamtól még akkor is, ha az odavágó eredménye alapján nekünk itt már nem osztanak lapot, de nem ilyen végzésre számítottam. Jelen helyzetben van ennél a meccsnél fontosabb dolgunk is. Nem lehet nem arra gondolni, mi lesz Reja és a csapat sorsa. Nehéz ilyenkor.

A kör egyik legnagyobb rangadója a miénk – felsőházi rangadó egyébként kevés van most.
A bajnokság 3. legjobb hazai csapata a Palermo, a 3. legjobb idegenbeli pedig a Lazio. Hogy mi sülhetne ki ebből? Gyakorlatilag bármi, optimális körülmények között, hisz két jó csapatról van szó. Ráadásul mindkét fél jó bajnoki formában van, ezt megfejelhetjük még azzal, hogy a rosanerók lőtték a legtöbb gólt saját közönség előtt.

Most tartunk ott, hogy gyakorlatilag nem születhet olyan eredmény, aminek ne lennének a jövőben kellemesebb, és kevésbé kellemesebb hatásai, csak hogy in medias res kezdjek. A dilemma teljesen ésszerű: szorítsunk a továbbjutásért, ergo kulcsemberek harcba dobásáért, aztán a Palermo ellen bízunk a stabilitásban, fáradhatatlanságban és szerencsében, hosszabb távon egyébként veszélyeztetve a BL-helyet is? Mert nyilvánvalóan ez egy veszélyforrás. Több meccs, több igénybevétel, több sérülési lehetőség. Ott van azonban az a tény is, hogy ha már itt van ez a lehetőség, mikor a sikerességet mellékesen kísérheti egy európai "mutasd meg magad hadművelet" is. A Lazio nem mostanában hallatott magáról nemzetközi kupákban, nem ártana újra belesulykolni az emberek fejébe, hogy Róma mindkét részén európai minőségű focit játszanak a csapatok, mert az egyszerűen egy tényállás szikárságával vetekedő nyilvánvalóság, hogy az utóbbi években ha szóba került Európa és Róma egy szókapcsolatban - nem a gazdasági helyzetről van szó, ott még szarabb a helyzet -, nem a Laziót vették elő. Szóval, akkor most a kudarc is siker? Vagy a siker is kudarc?

Ma, várhatóan 12.30-tól Genoa-Lazio, olasz bajnoki mérkőzés a bajnokság 22. fordulójából. Közbejöhet még a hó helyzet, nem kizárt, hogy elmarad a mérkőzés, viszont jelenleg hivatalosan még nem közölték ezt.

Tehát Genoa-Lazio, rajta, beharangozó!

Ősszel emlékezhetünk, fájó vereséget szenvedtünk hazai pályán a griffonéktól. Itt az idő a visszavágásra! Sokba került az a vereség, szépen mutatna most a plusz három pont. De fel a fejjel, itt az idő a visszavágásra!

Itt a tavasz (a fasz tagad) vagy legalábbis az első tavaszi forduló. Gyakorlatilag egy hónap alatt harmadjára játszunk veronai gárdával, ezúttal a Chievo lesz a soron következő ellenfél. Ráadásul ezúttal a Stadio Bentegodi-ban lesz a mérkőzés.

Könnyű lesz? Nem. Győzni kell? Igen. Győzni fogunk? Igen. Miért? Hajtás után elmondom!

A stadion ugyanaz, mint pár napja, ezúttal azonban a kupában, ráadásul a város vörösebbik csapata ellen lépünk pályára. Továbbjutási remények? Vannak. Továbbjutási esélyek? Azok is. És nekik? Hát ez az! Jó meccs lesz ez is.

Rendhagyó beharangozó érkezik az Inter elleni mérkőzés előtt, tekintettel a jó komaságra. Először Laci és Marci súgja meg, mit vár az estétől, majd a Nerazzurri blogtól Viridis Aquilae érkezik. Szóval, mi lesz ma Milánóban?

SSLaci69

Ez a meccs még akkor is nagy rangadó lenne, ha nem az Inter lenne jelenleg a legjobb formában. Elég egy pillantás a táblázatra, ott a magyarázat. A milánóiak formájával viszont nehéz lesz mit kezdeni. Amitől leginkább tartok, az a hazaiak védelme, illetve védekezése. Maicon újra fontos eleme a játéknak, a Lucio-Samuel kettős pedig korunk egyik, ha nem a legjobb párosa (még úgy is, hogy egyikük sem most van a csúcson). Eggyel előrébb se sokkal gyengébb a csapat. Bár most némi reményre adhat okot, hogy Motta nem játszhat, de a Zanetti-Cambiasso páros megtoldva Poli játékával még így is erősnek tűnik.

Vasárnap ebédidőben fontos meccsünk van. Amolyan vízválasztó, erőmérő. Nagy a nyomás, nekünk a tavaszunk is múlhat ezen. Fel kell kötni az alsóneműt, és győzni kell. Így megmutathatjuk a csapat tartását, és a nehézségeken való túllendülés képességét. Az egy héttel ezelőtti blamán túllépve a csapatnak majdnem megfeküdte a gyomrát a Verona elleni kupameccs. Most, mit ad Isten, tele vagyunk sérültekkel, ennek megfelelően Reja megint nem vacillálhat sokat a kezdő felállításakor. De jó is lenne végre úgy bajnokit várni, hogy mindenki ép és egészséges! Ez azonban nem utópia, nézzük a valóságot!

A remek alkalom, hogy valamennyit lehessen javítani a szombati gyalázatot követő lelki sérüléseken, elvégre a legjobb 8 közé kerülni még akkor is biccentésre okot adó tény, ha ezt egy mérkőzéssel sikerül elérni. Az pedig tovább árnyalja a képet, hogy a mostani mezőny egyetlen másodosztályú csapata ellen van erre lehetőség, akikkel ráadásul a barátság is lassan eónok óta kézzelfoghatóan erős és közeli. Fordítsuk akkor meg: a Serie B-ben szárnyaló Hellas, akik eggyel ezelőtt a Parmát ejtették ki, idegenben, találkozik a sebeit nyalogató, láthatóan kisebb hullámvölgybe került Lazióval, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb jelenleg a kupánál, mert a BL-helyek egyikét továbbra sem adták fel, ráadásul már meglehetősen közel integet az Európa Liga rangadó az Atletico Madriddal. Ergo ha lehet rangsorolni, a kupa egyértelműen az utolsó helyen áll. Árnyaljuk megint: ritkán van arra lehetőség, hogy ilyen könnyen - a lehetséges ellenfeleket nézve könnyen - egy trófea közelségébe jusson a csapat. Akkor mindezekből most mi következik?

Vasárnap este Rómában a Stadion Olimpicoban randevúzik egymással Olaszország két- még az Európa Ligában életben lévő csapata a Lazio és az Udinese. A mérkőzés természetesen nem vagy legalábbis nem csak ez miatt lesz igazi rangadó. A negyedik fogadja a bajnokság második helyezettjét, pusztán a szerzett pontokat tekintve, gólarány nélkül az első és a második helyen álló csapatok csapnak össze.

Hajtás után jön a folytatás!

Ígérem, utoljára írom le, de a jó dolgokat is nehéz megszokni: baromi jó érzés arra készülni, és azon izgulni, vajon melyik csapatot sorsolják hozzánk, hogy jövőre megküzdjünk velük az egyenes kieséses szakaszban, és remélhetőleg továbbjussunk az EL-mezőny 16 legjobb csapatához. Nyonban a főbb szereplők persze a BL-résztvevők lesznek, de rögtön utána a mi asztalunk kerül sorra, az Eurosport - illetve az UEFA honlapja - pedig élőben közvetíti. A lapozás után kis esélylatolgatás és az olvasók kérdezgetése.

Reja osztott-szorzott, talán még fordítógéppel Laci posztját is elolvasta a prioritások megfelelő kezeléséről, és végül összeállított egy olyan kezdőt, ami kicsit ilyen, kicsit olyan. Tulajdonképpen nem lehet rá mondani, hogy B-csapat lenne, főleg a sérülések tükrében nem, de nem is tükröz olyan minden mindegy attitűdöt, mint a pár héttel ezelőtti karácsonkői csapat. Valamilyen táltos módszert igénybe véve sikerült összeszegecselni Bizzarrit, így Carrizo mégsem kezd, bár a padon ott lesz, mert az UEFA elfogadta a sérülések miatti utólagos keretkiegészítés - és bevallom, ennek jobban is örülök. Képességeket és karriert nézve, mindent egy patikamérlegre helyezve valószínűleg jobb kapus Carrizo, de nehezen tudom elfelejteni neki azokat a rémálmokat, amiket a Lazióban véghezvitt, míg Bizzarri anno a Milan ellen kifejezetten szépen tette-vette magát. Újdonság még, hogy Cavanda este lejátssza első idei meccsét a Lazióban, Lulics visszakerül balvédőbe, valamint Klose az első félidőt biztosan végigpiheni.

Na nem kifejezetten földrajzi értelemben, sokkal inkább a táblázaton elfoglalt helyezések alapján. Ebben a körben ugyanis a Juve a Roma ellen rangadózik, azonban a másodiktól az ötödik helyezettig (Milan, Udinese, Lazio, Napoli) mindenki a mezőny második feléből, leginkább a kiesőzónából kap ellenfelet (Bologna, Chievo, Lecce, Novara). Így a Lazio és az Udinese is 1-1 kötelezővel készül a két csapat egymás elleni rangadójára.
Addig azonban ezt a meccset kell megnyerni, és ezt akár lendületből is megoldhatjuk. Ehhez várhatóan a hétfői meccshez hasonló kezdővel futunk ki, változások főleg a hátsó alakzatban várhatók.

Egy héten belül nagyot bukhatunk, ha most sem nyerünk.

A Juve ellen kikaptunk? Oké. Rangadót bukni nem szégyen. Döntetlenezni a Vaslui ellen? Ezt már nehezebb lenyelni, ez sokba kerülhet, de sajnos ez van. Most viszont jön a Novara, a gyengélkedő újonc, amely csapat olykor képes lelkes játékra. Az ilyen meccsek tartoznak a majdnem tuti kategóriába – merthogy tuti meccs nincs. Soha nem is volt. Az csak a fogadóirodák csapdája a mezei fogadónak. Épp ezért van bennem nagyobb görcs egy Novara elleni meccs előtt, mint egy rangadó előtt. Az ilyen meccseken többet lehet bukni, mint nyerni

A helyzet a következő: a győztes mindent visz! Ez a minden most a továbbjutást jelenti. A Vaslui van kényelmesebb helyzetben, ha most megvernek minket, tavasszal számunkra üresebb lesz a naptár. Viszont ha számukra megfelelően gólszegény döntetlent érnek el, akkor is az ő kezükben van a tökünk.

A következő a helyzet: Cissé és Hernanes minden bizonnyal pihenni fog a ma esti meccsen, és ha be is szállnak, az nagy eséllyel csak a kármentés miatt lesz. Mindkettejükre ráfér ez, mert Cissé hiába egyre önzetlenebb és talán hasznosabb is, Hernanes meg nem véletlenül lesz egyre jobb és jobb, de az eddigi hónapok sem voltak könnyűek és a neheze még vissza van. Klose viszont áll a vártán, éktársaként pedig a vasárnap 100. Laziós gólját ünneplő Rocchi fogja sokkal jobban segíteni, mint Djibril. Éktársaként, mert újra 4-4-2-vel próbálkozik Reja, ez viszont most nem néz ki olyan szarul. Egyrészt Cissé padozásával kap Miro egy önzetlen, neki és a csapatnak is aládolgozó embert - hangsúlyozzuk azért, hogy ez Cissére is egyre inkább igaz -, másrészt az eddigi 4-4-2-kel ellentétben a középpálya két szélén ezúttal igazi szélsők fognak szerepelni, nem úgy, mint anno Mauri vagy Hernanes esetében. Lulics és Sculli tökéletesen be tudja tölteni ezt a szerepet. Persze, valami rossz mindig van: az előzetes szerint Zauri kezdőként kap lehetőséget. Mínusz kettőről indulunk?

A szerző totális másnapossága, és az arra még egy lapáttal rátevő délutáni foci miatt minden szerzői véna elszállt, ezért rendhagyó módon ti a kommentekben fogtok beharangozni, egyben megmutatni, milyen frankó meglátásaitok is vannak. Addig ajánlom a Cagliari blog kiváló elemzését, a közvetítés természetesen nem marad el.

CAGLIARI (4-3-1-2): 1 Agazzi; 14 Pisani, 21 Canini, 3 Ariaudo, 31 Agostini; 8 Biondini, 4 Nainggolan, 20 Ekdal; 7 Cossu; 18 Nenè, 19 Thiago Ribeiro. Cserék: (25 Avramov, 24 Perico, 2 Gozzi, 30 Rui Sampaio, 32 Cappelini, 23 Ibarbo, 9 Larrivey) Vezetőedző: Ficcadenti

Sérültek: Astori, El Kabir, Eriksson
Eltiltott: Conti

LAZIO (4-3-1-2): 83 Marchetti; 33 Stankevicius, 21 Diakitè, 3 Dias, 26 Radu; 32 Brocchi, 24 Ledesma, 19 Lulic; 8 Hernanes; 99 Cisse, 25 Klose. Cserék: (1 Bizzarri, 5 Scaloni, 29 Konko, 27 Cana, 18 Kozak, 7 Sculli, 9 Rocchi) Vezetőedző: Reja

Sérültek: Biava, Gonzalez, Mauri, Matuzalem

Ez lesz a kérdés holnap, a csapat képes lesz-e eléggé felpörögni a Catania elleni meccsre, és a Napoli képes lesz-e a forduló rangadóján megfogni az Udinese-t. A Bologna elleni teljesítmény kevés lehet, a szükséges pluszt az Olimpico fogja meghozni.

Lassan elkezdhetünk azzal a gondolattal is foglalkozni, hogy a sorozatterhelés mennyire és milyen mértékben fogja elhasználni a csapatot. Ez rögtön látszik abból, hogy Klose el sem utazott Svájcba, Konko és Biava pedig végig a kispadon ült, ahogy a meccs nagyobb részében Ledesma is, de Hernanes például elejétől a végéig játszott és Cissé is több, mint egy órát végignyüstölt. Annak fényében pedig pláne nehézségeket fog ez okozni, hogy a vasárnapi meccs után rögtön hétközi forduló, majd újabb hétvége, hogy aztán a rákövetkező hetet kövesse egy nemzetközi találkozó, és megint csak egy olasz mérkőzés. Ez irdatlan nagy terhelés, plusz egyik alkalommal sem lehet kockázatmentesen pihentetni senkit, mert az EL-ben a kedvező események ellenére a túlélés a cél, a bajnoki versenyfutás meg egyszerűen hihetetlenül kiélezett. A Napoli példáján látni, hogy milyen teljesítményt kíván az ilyen igénybevétel, ráadásul a Zürich vagy a Vaslui nem egy Bayern. Ez mind az elkövetkező idők zenéje, de nem árt gondolni rá. A soron következő Bologna meg sajnos egyáltalán nem könnyű falat. Tavaly is elvertek minket, az új edzővel éledezni látszanak, de nincs mese, itt 3 pont kell.

A pezsgő felszáradt, a mindenkit megihlető derbiről szóló posztáradat elmúlt, megünnepeltünk egy születésnapot is, hogy most belecsapjunk az európai kalandunk újabb fejezetébe. Keltettem vele a feszültséget rendesen, de nem szégyenlem: a mai, zürichi meccs fontosabb, mint a vasárnapi bajnoki. Utóbbi nagyszerű volt, igazán epikus, de a jövő szempontjából csak azért fontos, mert a játékosoknak erőt és hitet ad a továbbiakra, Rejának pedig végre-valahára az őt megillető helyét a szurkolók fejében, de leginkább szívében. Vajmi keveset fog érni a ma este során a tény, hogy legyőztük a Romát. Ezzel együtt azt a közkeletű tévedést is oszlassuk el, hogy ha ma nem nyer a csapat, azzal kiesik. Ez nem igaz. A svájci meccs után még további 3 mérkőzés lesz, amin bármi megeshet. Ettől még nem lennénk mérgesek egy győzelem esetén, mert ha ez nem sikerül, jogosan gondolhatná bárki, hogy tényleg nem érdekli őket az EL, ez esetben pedig elhúzhatnak a vérvörös halálfának a szárára. Egy begyöpösödött divatszurkoló vélheti úgy, hogy ez a kupasorozat nem érdekes, de egy ezért fizetést kapó játékos nem. A derbigyőzelem egy volt a bajnoki meccsek sorából, szép 3 pont járt érte, a Zürich otthonában viszont a kvázi túlélés a cél, hogy legyen reális esély tavasszal is Európába készülni. Ergo megmutatni magunkat, szurkolókat és dicsőséget szerezni. És ez a feladat a kezdő láttán nem is tűnik annyira nehéznek, egy nevet kivéve.