Melankolikus írásom következik, de próbálok túllendülni a holtponton, úgy vagyok vele, jön ez a meccs, nézzük, mi lesz. Mégis csak az utolsó EL-meccsünk, nagyobb lelkesedést várnék magamtól még akkor is, ha az odavágó eredménye alapján nekünk itt már nem osztanak lapot, de nem ilyen végzésre számítottam. Jelen helyzetben van ennél a meccsnél fontosabb dolgunk is. Nem lehet nem arra gondolni, mi lesz Reja és a csapat sorsa. Nehéz ilyenkor.

Még csak az első felvonás ment le, de a dolog érdemi része itt kész is. A következőkben megnézzük, mi is történt pontosan, bosszankodunk, szomorkodunk, de mindezt csak módjával, merthogy túl is tesszük magunkat a látottakon. Túl sokat nem foglalkozom a meccsel, bár az eredmény nem szép, különösebben mégsem csalódás. Várható volt, hogy nehéz lesz.

Ráfordulunk az európai tavaszra, mindezt hózáporos, szélfútta télben. Kezdődik az EL egyenes kieséses szakasza, a sorsolás nagyon erős párosításokat hozott, ezek egyike a Lazio-Atletico Madrid összecsapás. Ennek apropójaként most csak és kizárólag aktuális ellenfelünkkel foglalkozunk, megnézzük, mi újság a madridiak portáján, mi várható tőlük, mi jellemző a csapat taktikájára, kikre kell nagyon figyelnünk. Rendhagyó poszt következik.