Ezúttal sem tudtuk bevenni Milánót. Igaz, ez kevésbé fájó, hisz nem 3 fontos bajnoki pont ment el rajta, csak befejeztük a honi kupát. A meccsből ismét megtudtuk, a 3-5-2-t nem nekünk találták ki, egy olyan felállás pedig, amelyben a kulcsot az irányító jelenti, ő viszont nincs formában, elég nehézkesen mozog egy komoly ellenfél ellen. A továbbiakban megnézünk pár taktikai részletet, az elemzés-összefoglaló kombóban a képek és rajzok nem csak marciab számára készültek, hanem természetesen mindenkinek, aki lemaradt a negyeddöntőről, vagy csak érdemesnek találja újra felidézni a fontosabb dolgokat.

A stadion ugyanaz, mint pár napja, ezúttal azonban a kupában, ráadásul a város vörösebbik csapata ellen lépünk pályára. Továbbjutási remények? Vannak. Továbbjutási esélyek? Azok is. És nekik? Hát ez az! Jó meccs lesz ez is.

A mai napon az Inter-Genoa mérkőzéssel befejeződtek az olasz kupa nyolcaddöntői. Mivel a Lazio is érintett a témában, most ennek apropójaként vetünk egy pillantást az idei sorozatra. A visszapillantóban láthatjuk az érdekes gólidőzítéseket, szót ejtünk a várható folytatásról és a kegyetlen águnkról is. Mit szeretnénk? Mik a prioritások? Erre a kérdésre várjuk a véleményeiteket!

Nem mindennapi meccsen vagyunk túl! A Hellas személyében egy remek ellenfelünk volt, a másodligás csapat csupaszív játékkal komoly gondot okozott nekünk. De senkinek ne legyen kétsége, megérdemelten mentünk tovább (ha esetleg felvetődik a miért, a válasz egy hármas, mert mi rúgtunk annyit). A folytatásban megnézzük, mi is történt.

A konkrétabb elemzéssel hamarosan érkezik Laci, addig is az értékelés következik.

Bizzarri: Az első félidőben rögtön az elején kellett bravúrosan védenie, aztán több dolga nem is akadt a szünet utánig. Akkor is rutinosan tette a dolgát, egyik gólról sem tehetett, jó volt látni, hogy rögtön egy kiállítást követő meccsen is magabiztosan jön ki a kapuból. Nem tudom tavaly hogyan küzdötte magát harmadik számú kapusig, de nyugodtan maradhatna még egy évet. 6

Cavanda: Voltak és lesznek hibái, ez sem volt tökéletes meccse, de pontosan az ilyen ellenfelek ellen tud fejlődni. Kár elővenni minden rossz megmozdulása után, tehetséges, szépreményű játékos. 5

Diakité: Nem tudom eldönteni, hogy hibázott-e a második vendéggólnál, valószínűleg igen. Szürkébb volt, mint szokott, de egyértelműen Dias a legjobb társa. 5

A remek alkalom, hogy valamennyit lehessen javítani a szombati gyalázatot követő lelki sérüléseken, elvégre a legjobb 8 közé kerülni még akkor is biccentésre okot adó tény, ha ezt egy mérkőzéssel sikerül elérni. Az pedig tovább árnyalja a képet, hogy a mostani mezőny egyetlen másodosztályú csapata ellen van erre lehetőség, akikkel ráadásul a barátság is lassan eónok óta kézzelfoghatóan erős és közeli. Fordítsuk akkor meg: a Serie B-ben szárnyaló Hellas, akik eggyel ezelőtt a Parmát ejtették ki, idegenben, találkozik a sebeit nyalogató, láthatóan kisebb hullámvölgybe került Lazióval, akiknek kisebb gondjuk is nagyobb jelenleg a kupánál, mert a BL-helyek egyikét továbbra sem adták fel, ráadásul már meglehetősen közel integet az Európa Liga rangadó az Atletico Madriddal. Ergo ha lehet rangsorolni, a kupa egyértelműen az utolsó helyen áll. Árnyaljuk megint: ritkán van arra lehetőség, hogy ilyen könnyen - a lehetséges ellenfeleket nézve könnyen - egy trófea közelségébe jusson a csapat. Akkor mindezekből most mi következik?

Kevesebb, mint egy nappal az elveszített Olasz-kupa derbi után, ma délután a Radio Style Lazio kérdezte Eduardo Rejat, a Lazio vezetőedzőjét. A lalaziosiamonoi.it-n található interjú szabad fordítását olvashatjátok.

Tegnap nem sokat sikerült magáról a meccsről írni, de továbbra is tartom, hogy Bergonzit legalább 5 évre el kéne tiltani, mint annak idején a "legjobb" a olasz bírónak kikiáltott Paparestat. Visszafogott véleménynek tekinthető a digisportos kommentár. A közvetítők nem szeretnek a játékvezetővel foglalkozni, ám tegnap sajnos többször is meg kellett tegye ezt. Amit szabad Jupiternek nem szabad a kisördögnek? Ezek az igazi egyenlő esélyek. Hol vannak már azok a régi szép idők, a kopaszt bezzeg soha nem lehetett megvenni. Nem véletlenül lett a világ legjobb bírója 6 alkalommal. Vajon véletlen, hogy miután az Olasz szövetség megemelte a nyugdíjkorhatárt, össztűz alá vette a média vélt vagy valós tévedései miatt, így röviddel a régi korhatár elérése után végleg visszavonult. Láss csodát, rá egy évre kirobbant a játékvezetők közreműködését feltáró Calciopoli, ahol az addig a média által nyomott top bírókközül többet is elmeszeltek. Nem tetszett Moggiéknak, hogy egy fontos rangadóra akár a megvesztegethetetlen Pierluigi Collinát is leküldhetik?

Szokás, hogy az igazán fontos és értékes meccsekkel anyánk, a Népstadion is hosszabban foglalkozik. Most sincs ez másként, a blogszféra egyik legjobb taktikai elemzője, a Népsport Négyesy László tiszteletdíjasa, Heinrich górcső alá vette, teljesen objektíven, a tegnapi derbit. Szakmai sorait emitt olvashatjátok, mindenkinek ajánljuk, aki mélyebben is szereti a focit.

Botrányos játékvezetés a

CoppaDerbin

Teljesen másképp láttam a helyzetet, mint a Kornél.

Sokba kerülhetett a Romának ez a mérkőzés, az biztos. Ismét sikerült a maguk oldalára állítani a játékvezetőt, továbbiakban ordas csalót.

Már az első mozzanatnál kiderült, ez az ordas csaló sem fogja korrektül vezetni a meccset. Radu lehet, hogy eltalálta Burdissot, de ha egy 80 kilós ember teljes testsúlyával lendületből álcsúcson rúg stoplival valakit, az biztos nem tudja folytatni a játékot. Az incidens után De Rossi ököllel orrbavágta Radut, itt elmaradt a jogos piros lap.

Aztán folytatódott az ámokfutás, a tarthatatlan Kozákot kaszálta el szánt szándékkal a labdához köze nem volt...

Kicsit később sikerült, aztán kapott egy sárgát, ami szintén piros volt, amikor Gonzalest sikerült megint csak labda nélkül sípcsonton talpalnia. Tehát eddig De Rossi teljesítménye 3 piroslap, kapott helyette 1 sárgát.

ARCPIRÍTÓ

A 40. perc környékén, aztán még Juan lökte két kezzel a tizenhatoson belül Kozákot, az ítélet kirúgás.

Bizonyos dolgokat ki kell mondani, poénkodás nélkül. Kezdjük az alapvetésekkel: a Roma jobb csapat, mint a Lazio. Nem elsősorban a játékosállománya miatt, nem is azért, mert piszok nagy szerencséje van, tendenciózusan, többek között most is így nyertek. Egyszerűen azon oknál fogva, mert az egymás elleni összevetésekben az utóbbi időben, mindig ők a jobbak. Évek óta nyerik a derbiket, és ez nem véletlen. Az elsődleges oka ennek az az egyszerű tény, hogy alapvetően egy lúzer bagázs a Lazio. Ahelyett, hogy most kurva idegesen szidjuk a romanistákat, inkább ezen kellene elgondolkodni. Ez a helyzet. Ha pedig ez nem lenne elég, Reja is egy balfasz, mert érthetetlen döntéseket hozott, amivel alapvetően determinálta a mai vereséget. A gond az, hogy az utóbbi időben egyre több az ilyen. Egy pillanatig sem mondom azt, hogy el kell őt mozdítani. Nem, nem kell, csak látszik a hanyatlás. Nem a csapaton, az öregen, őszi formájához képest. A többit lássuk hajtás után.

Jobban nem is lehetne a hangolni a fiúkat a mai meccsre, csupán közölni kell velük egy fontos megállapítást, ami sajnos teljesen igaz: az utóbbi 3 derbin mind a három alkalommal a Roma győzedelmeskedett. Ezen nincs mit szépíteni, lehet morgolódni, átkozódni, szidni a romanistákat, de nem változtat a tényleges helyzeten. Ma kell bebizonyítaniuk a játékosoknak, hogy ezen utóbbi találkozók nem vették el a kedvüket, sem az önbizalmukat, és az eddigi remek szezonnak egyfajta pre-megkoronázásaként legyűrik a városi riválist, az Olasz Kupa negyeddöntőjébe jutnak, ott pedig szintén visszavághatnak a Juventusnak. Persze ne feledjük: 2 éve is a Juventus testén át vezetett az út a döntőbe. No és akkor ki volt a bianconeri vezetőedzője? Az a sarlatán, aki azt nyilatkozta a minap, "a ma esti meccs nem igazi derbi". Egy római születésű illető ilyet mond, bármikor is, egy Roma-Lazio meccsről? Ranieri, ezért is elverjük a segged.

A mai lesz a 17. alkalom, hogy a Roma és a Lazio találkozik az Olasz Kupában. Az első ilyen meccsre nagyon korán sor került: alig négy évvel a római csapatok fúziója után, amiből ugye megszületett az AS Roma, már 1936-ban megütköztek a riválisok, általános riadalmat keltve a fővárosban. A január 18-i nyolcaddöntőn a mi csapatunk nyert, 2-1-re, Piola és Camonese góljaival. Szinte napra pontosan az első találkozóval egy időben lesz a mai ütközet is tehát. Még a '40-es években, majd nem sokkal a háború után is összekerültek a csapatok, váltakozó sikerekkel. A legsűrűbb időszak 1968 és 1974 között volt: ez idő alatt 6 (!) alkalommal találkozott a két klub, valljuk be, nem éppen a Lazio számára imponáló eredménnyel: négyszer a Roma nyert, egyszer a mienk, valamint egy döntetlennel ért véget.

Lássuk, hogyan készülnek a magyarországi testvéreink a derbire.

Kezdjük rögtön a kerettel, amit a LAZIO.HU-n sikerült megtalálnom, íme:

Kapusok: Berni, Bizzarri;

Védők: Biava, Dias, Diakite, Cavanda, Lichtsteiner, Radu, Scaloni, Stendardo;

Középpályások: Bresciano, Brocchi, Gonzalez, Hernanes, Ledesma, Mauri;

Csatárok: Floccari, Kozak, Zarate, Sculli.

Sikerült és most csak ez a lényeg. Ne arra gondoljunk, amit egy kommentelőnk is megvilágított, hogy egy ilyen, a várakozásoknál is jóval gyengébb csapat ellen a 85. percig nem sikerült akciógólt szerezni, ne is arra, hogy Bresciano és Foggia bizonyították, mennyire jól is látom a formájukat és helyzetüket és azt is hagyjuk figyelmen kívül, hogy Rocchi nem most játszotta be magát a csapatba, mert amit ki lehetett hagyni, azt kihagyta. Egy pörgős, szerencsésebb csapat egy hatossal küldte volna haza a leffeieket. Ám mindez csak szájtépés. A Lazio, érvényesítve erejét, 3-0-ra legyőzte az Albinoleffét és január tizenkettedikén a Roma pályaválasztása mellett egy újabb városi derbire készülhet, a Coppa Italia nyolcaddöntőjében! A játékosok értékelésével folytatom.

Kezdjük rögtön azzal, hogy tartok ettől a meccstől. Ez persze nem több, mint egyéni szociális probléma, de némileg mutatja a látnoki képességeim meglétét az a tény, hogy ha én tartottam egy mérkőzéstől, akkor az nem is lett sima. A toplistám első helyén a cesenai vendégjáték áll, ami előtt nagyon-nagyon féltem és mi lett belőle... Haladjuk túl a hisztimet és nézzük a konkrétumokat: az Albinoleffe lesz csapatunk ellenfele. A minicsapatot a legtöbben Camoranesi ominózus nyilatkozatából ismerhetik, mikor az argentin e csapat megemlítésével is támasztotta alá azt, hogy miért is nem akar a Serie B-ben játszani. Mert hogy szar, ugye. Pedig a maguk kategóriájában nagyon is becsületre méltó együttes Leffe és Albino szeme fénye. Minden továbbit a lapozás után olvashatsz.

A meccs előtti beharangozóban említett két kérésemből legalább az egyik teljesült és ez sem rossz: a Lazio könnyedén, megerőltetés nélkül és magabiztosan győzte le a Portogruarót (ennyiszer még egy csapat nevét sem írtam el, nagyon remélem hogy először és utoljára találkoztak a Lazióval). A két csapat között sokkal nagyobb volt a különbség annál, mint amit az egy osztálynyi különbség sugallna. Nem akarok mindig a végletekig PC lenni, így ki kell mondanom: olyan volt ez, mint egy év közbeni bajnoki szünetben lejátszott találkozó, valami amatőr együttessel, hogy mégis mozogjanak a srácok kicsit. A másik kívánság viszont nem volt az igazi, minden továbbit egy lapozás után.

Kezdetét veszi a Lazio számára is a kupaküzdelmek ideje és bizony nem lenne rossz itt sem minél tovább jutni. Értelemszerűen elsőbbséget élvez a bajnokság, pláne egy ilyen szezonban, de a Lazio hagyományosan jó kupaküzdő. Az is igaz viszont, hogy a legutóbbi, 2 évvel ezelőtti kupanyerés már deklaráltan úgy jött össze, hogy Rossi nem törődött a bajnoksággal, a kupába mozgósította az erőket. Tegyük hozzá, sok értelme nem is lett volna a Serie A-ra figyelni... A Portogruaro lesz fiaink ellenfele a ma esti találkozón, nézzük mire számíthatunk.