Különösebb beharangozásért nem kiált ez a meccs, mindenki tudja, hogy mi múlik rajta, és bár arrébb van a szezon értékelése, a három, nyáron megfogalmazott célból kettő már teljesült: újra a Roma előtt végzünk a bajnokságban és tuti a nemzetközi szereplés. Ennek fényében a szezon minden, csak nem sikertelen. Azt soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha egy nagyságrenddel kevesebb sérülést kell kihordania a csapatnak, de kár is rajta tépelődni. Egy fordulóval a vége előtt ebben a borzasztó hektikus bajnokságban a negyedik helyen állunk, és ott az esély a BL-indulásra. Nem túl sok, és nem is nekünk áll a zászló, de megvan a sansz. Esélyünk egyedül úgy van, ha holnap este nyerünk, miközben borzasztóan szurkolunk a Cataniának, hogy csapják meg az Udinesét. Azt biztosan tudjuk, hogy az Inter részéről is komoly hiányzók lesznek: Sneijder, Obi és Zarate biztosan kihagyja a meccset. A Lazio esetében ez a tény faktum, mára az dőlt el, hogy Radut, Hernanest és Rocchit nem sikerült semmilyen módon összedrótozni, így Makinwa újra a padon üdvözölhet egy meccset. Nem semmi, ahogy az interistákkal kifundált meglepetésünk sem az, a hajtás után.

A minap a Frankfurter Allgeimeine készített egy hosszabb interjút Miróval, olaszországi tapasztalatairól, ennek fordítását közöljük most. Az ilyen riportok azért is érdekesebbek, mint az olasz újságoknak adottak, mert hazai környezetben mindig őszintébben tud nyilatkozni egy-egy játékos.

Csatlakozott már a csapatból valaki hozzád, hogy közösen hódoljatok nagy szenvedélyednek, a horgászásnak?

Igen, volt olyan alkalom, hogy többesben mentünk, tengerre illetve tóra is. A következő célpontom a Bracciano-tó.

A horgászás számodra egy kis kikapcsolódás a mindennapi futballéletből?

Ott a csend a lényeg, a lazítás és a nyugalom. Sokszor nem is maga a sport számít, hanem a táj és a csend.

Mauri: "Köszönöm a dicséreteket, szerencsém is volt, és úgy éreztem, jól ment a játék. Azért külön boldog vagyok, mert gödörből jöttünk ki ezzel a győzelemmel, megmutattuk, hogy soha nem adjuk fel. Hosszú még az út a Bajnokok Ligájáig. Ez nagy győzelem volt, de csak egy újabb lépés a cél felé. A Napoli és az Udinese még mindig eséllyel pályázik a harmadik helyre, ezért ugyanezt a szellemiséget kell nyújtanunk a Juventus ellen is. Remélem, Chinaglia szelleme ma velünk volt a meccsen. Gólomat a családomnak, kedvesemnek és kommunikációs igazgatónknak, De Martinónak ajánlom, aki megjósolta azt."

A Parma elleni meccs kapcsán összeszedtünk néhány nyilatkozatot, megszólal Reja és Donadoni is. A meccs előtt még Lotito is mondott ezt-azt, lejjebb ezt is láthatjátok.

Hozzám hasonlóan a magyar lazialék elsöprő része valószínűleg nem látta Chinagliát élőben játszani vagy legalább tv-n keresztül, maximum jobb-rosszabb minőségű felvételeken. Az viszont biztos mindenkinek szemet szúrt, hogy ez az óriás egészen más módon játszott, mint korának támadói, mindig sajátja volt a szabályok feszegetése, a csibészség - utáljam bármennyire is ezt a szót - és a vagányság. Pályán és életben egyaránt. E tekintetben biztosan nem jött rosszul a Wales-ben töltött fiatalság. Az a bizonyos első bajnokcsapat pedig, nem túlzás, de egyike a valaha olasz bajnokságot nyert alakulatok legmenőbbjeinek. Még Re Cecconi tragikus halála is egy fekete tréfának tűnhet, fél szemmel nézve, árnyékos helyen. Elkalandoztam.

Először szikáran a tények: ma reggel, nem sokkal 9 óra után fia, Anthony, holtan találta apját annak floridai házában. Pár nappal ezelőtt volt egy szerencsés lefolyású szívrohama - ha lehet ez bármilyen módon is szerencse -, de az orvosai nem találták veszélyesnek az állapotát, ezért hazaengedték. A Lazióval Serie B-t és Serie A-t nyert, aztán a frissiben alapított észak-amerikai fociligában még levezetésképpen lőtt 193 gólt, Pelé és Beckenbauer társaságában. Később pár évig, egy elég viharos időszakban, a Lazio elnöki posztját is betöltötte. 65 éves volt.

A rettenetesen sok sérülés miatt nem árt idéznünk pár mondatát a csapat egyik orvosának, Roberto Vernának. A poszt azért is különösen aktuális, mert éppen örülni kezdtünk volna, hogy felépül szépen-lassan minden játékos, aki csak számít, erre Klose több, mint 1 hónapra kiesett. Szép kilátások, bassza meg. De mit is mond Verna?

"Én vagyok a felelős az orvosi stábon belül a megfelelő anyagcsere folyamatok kialakításáért, illetve a rendes táplálkozás belövése is az én hatásköröm. Tehát az izmok rugalmasságáért, a testzsírért és az izomerőért felelek. A felméréseket kéthetente, havonta végzem, ennek köszönhetően az 1 százalékos testzsírváltozás is kimutatható. Ez természetesen nem befolyásolja még a játékos képességeit, de már ilyen apró eltérés esetén is tudok adni megfelelő táplálékkiegészítőket."

Magyarán az úriember - illetve az egész stáb - állandóan és akkurátusan a figyelme alatt tartja a fiúkat. Akkor mégis hogy lehet ennyi sérülés?

Pár perccel ezelőtt ért véget a Bologna elleni meccs apropójából tartott sajtótájékoztató, ennek zanzáját olvashatjátok:

Elmúlt már a derbigyőzelem okozta másnaposság?

Ez az eredmény kiváltságos elbánást váltott ki a szurkolóinkból. Most azonban minden ünneplést magunk mögött kell hagyni, mert holnap nehéz ellenfél vár ránk. Mundingayi védőmunkáját és futómennyiséget nem kell önöknek ecsetelnem, Di Vaio és Ramírez pedig mindenki számára veszélyt jelentenek. Nem szabad hagynunk, hogy ők kezdeményezzenek.

Reja mérkőzés utáni sajtótájékoztatójából szemezgetünk:

"Az első félidőben csak szenvedtünk, Klose két 100 százalékos helyzetet is elrontott, de az értékelésnél az is érdemes figyelembe venni, hogy mi csak 4 napot tudtunk pihenni, míg a Cesena egy egész hetet. Bevallom, a félidő lefújása után az öltözőben reménytelenség és kétségbeesés uralkodott, de megpróbáltam erőt adni a srácoknak, hogy mindent adjunk bele, és ne kelljen lesütött szemekkel befejeznünk a meccset."

A Cittaceleste nevű oldal játszott egy olyat Rejával, hogy fogalmakat mondtak neki, amire ő pár mondatos válaszokban reagált. Persze az is lehet, hogy sima kérdezz-felelek volt, de így mindenképpen frappánsabb. A mister beszél a jövőről, sérültekről, új igazolásokról, valamint Kloséről és Mauriról is.

Nehézség: "A 18 csapatos bajnokság lenne a legjobb, ez néggyel kevesebb meccset jelentene, így megszűnnének a hétközi fordulók. Jelentős többletpihenőt lehetne így nyerni, mert ezek a mérkőzések komoly pluszmegterhelést okoznak.

A '90-es évek elejének és közepének  - nem hiszem, hogy túlzásba esek - legjobb angol labdarúgója volt Paul Gascoigne, ezzel pedig értelemszerűen együtt jár a világ egyik legjobbja titulus is. Szép évei közül párat a Lazióban is letudott, komoly és mély nyomokat hagyva a szurkolókban és Róma szórakozóhelyein. Nem véletlen, hogy a Curva Nordban időnként még most is felzeng egy-egy Gazzát éltető ének. Hatalmas volumenű játékos volt. Profi pályafutása végeztével nem tűnt el a mindennapokból: az angol bulvármédia legendásan szemét és Gascoigne-nál jóval kevésbé botrányos életvitelű személyeknek is kikezdte az életét. Szegény Paul pedig soha el nem múló és mindig kiújuló szenvedélybetegségével remek alany volt arra, hogy folytonosan reflektorfényben legyen. Nem túlzás: több alkalommal is az életéért lehetett aggódni, voltak hetek, hogy talán csak cérnaszálon múlt minden. Most nyugvópontra érkezett - talán. A Guardian készített vele egy félig interjút, félig életképet, abból idézünk a továbbiakban.

Tavaly júniusban egész Angliában elterjedt a pletyka, hogy Gazza meghalt. Autóbaleset, tüdőgyulladás, alkohol: a verziók eltértek, csak a végkimenetel volt biztos. Ez szerencsére nem volt igaz, de egy újabb kihágása miatt a bíróság börtönbüntetésre ítélte, egy kibúvóval: vállalnia kell egy 6 hónapos rehabilitációt. Azóta egy év telt el, Paul továbbra is folytatja és Bournemouth-ban igyekszik újraépíteni az életét. A hat hónap leteltével itt vett magának egy kis házat - ez a következő lépés. Gazzát az interjúra elkísérte barátja és mentora, Steve Spiegel, egykori heroinista. Paul arca beesett, sovány, látszanak autóbalesetének nyomai, de erősebb a kiállása, mint bármikor az elmúlt években.

Játékosként nagy tisztelője voltam Di Caniónak, balhéival és beszólásaival együtt is kivételes képességű labdarúgó volt, akinél nem lehetett kétségbe vonni a Lazio iránti elkötelezettségét sem. Az utóbbi években viszont a Lotitóval való viszonyának megromlásával egyenes arányban, mind több és több, a klubot, a játékosokat kritizáló nyilatkozatait lehet hallani, jórészt úgy, hogy azokban nincs is igaza, és valahogy már a folyton-folyvást Tottit baszogató kiszólásai is unalmasak. Úgy meg aztán pláne, hogy Totti és De Rossi hosszú évek óta minden szezonban megerősíti, semmiképpen sem hagyja el a Romát, és ne feledjük, Tottinál fénykorában kevés jobb játékos volt, Di Canio pedig igazából mennyi időt is töltött el a Lazio színeiben...? Sajnos eljött az idő, hogy kimondjuk: Paolónak nagy a pofája, jószerivel a semmire, és ez egyre idegesítőbb. Jó lenne, ha idejekorán leállna a saját szobra döntögetésével, mielőtt túllép egy határon. A hajtás után egy ma készült interjút olvashattok vele, a La Gazzetta dello Sport jóvoltából.

Hihetetlenül felgyorsultak az események, de ki bánja, mikor ilyen remek hírek örvendeztetik? A mai nap folyamán végre aláírt Marchetti, 5 évre, szezononként 1 millió euróért, plusz a bónuszok, és nem sokkal dél előtt meg is tartotta első hivatalos laziale sajtótájékoztatóját. A továbbiakban tehát csapatunk új kapusát idézzük, de szólunk még Canáról és Cissé Olaszországban érkezéséről is. Először azonban az interjú Marchettivel.

Az év elején általunk is bemutatott Lazio Style Radio - amit egyébként az oldalsávban is megtaláltok, link formájában, és egy kattintás után hallgatjátok - készített interjút a Capitanóval. Rocchi nem lesz fiatalabb, de érkezése óta elkötelezett és remek játékosa a Laziónak, aki az elmúlt szezon komoly mellőzése után is kész felvenni a harcot a következő idényben. Megmutatta, hogy lehet rá számítani, mikor lehetőséget kapott, szépen élt vele, elég az idény utolsó két meccsére gondolni. (Elnézést a szörnyű videókért, de egyszerűen a Sky miden normálisat eltűntet.) Az más kérdés, hogy Klose és Cissé érkezése mennyiben befolyásolja a jövőben kapható játékperceit, de vélhetően nem pozitív irányban. Valószínűleg sokkal nagyobb szerepe lesz az öltözői hierarchiában, mint a pályán, de ha ezt el tudja fogadni, hasonló módon távozhat majd a csapattól, mint Materazzi az Intertől. Szomorú, de ez a jövő útja, mert ha különösebb sikerek nem várnának a csapatra, akkor nyugodtan lehetne hagyni, hogy Rocchi jóban-rosszban kezdő legyen, csakhogy ezek most más idők, és más embereket kívánnak. A Capitano tehetségét és jelentőségét egy pillanatra sem vonom kétségbe, de itt az idő, hogy gyulából kende legyen.

Azt tudtuk eddig is, hogy Hernanes aranyos srác, szereti a családját és jó interjúalany, de számomra újdonság volt gitártudása. A minap ezt is megcsillogtatta, miközben jól megérdemelt pihenését töltötte - és tölti még mindig - Brazíliában, ahol a TvGazeta készített vele egy interjút római karrierjéről, az általa viselt felelősségről, a beilleszkedés nehézségeiről, illetve Jean leigazolásáról. A hajtás után tehát a beszélgetés és a rendkívül aranyos videó, ahol Hernanes és fia közösen gitároznak.

Egy kicsit az igazi, szívből való futball elárulása volt az a klub részéről, mikor télen végleg megvált Fabio Firmanitól. Kevés olyan játékos van napjainkban, aki hozzá hasonlítható. Fabio nem egy világklasszis, de még olasz szinten sem kiemelkedő. A tavalyi csapatba ezzel együtt simán beférhetett volna, jóval gyakrabban, mint arra lehetőséget kapott, de idén maximum a cserepadon lett volna hely neki. Mégis nagyon hiányzik, mert vele szemben nem ez a fő érv. Fabio egy született római, nem Lazio nevelés, csupán mióta az eszét tudja laziale, és a pályán meg is halna a klubért. Amíg a Lazióban játszott, a szurkolók által legjobban kedvelt játékos volt, ékes bizonyságát adva annak az igazságnak, hogy nem azért szeretünk valakit elsősorban, mert zseniális képességekkel megáldott, hanem azért, mert közösséget tudunk vele vállalni. Ha ilyen játékosokat látunk, a sok zsoldoson túl, valamit újra megértünk abból, hogy miért is tudott a foci a világ legnépszerűbb játékává válni. Mert ha római lennék, Fabio akár a szomszédom is lehetett volna, együtt járhattunk volna bevásárolni, és biztosan egymásba ütköztünk volna egy-egy szórakozóhelyen.

Firmanit azonban már elbúcsúztattuk, fájó szívvel, viszont jöjjön most vele egy kis beszélgetés, amit a Gazzetta dello Sport készített. Mesél kínai élményeiről, a szurkolókról, valamint tanácsot ad Rejának is, hogy mi a teendő Zaratéval.

Szorosan nem a Laziót érintő hír, de a Facebook profilunkon már jó ideje hírt adtunk arról, hogy Di Canio az angol negyedosztályú Swindon Town menedzsere lett. Paolo első jelentősebb próbatétele ez edzőként, eddig semmilyen szinten sem kóstolt bele a hivatalos irányítás világába, Angliában pedig, ahol legalább úgy ismerik, mint Olaszországban, jelentős eredményeket várnak tőle. Ki tudja, talán egy fényes karrier első állomás Swindon városa. A minap meg is tartotta első hivatalos sajtótájékoztatóját, a következőkben abból fogunk idézni.

Az alábbiakban Hernanes nyilatkozataiból szemezgetünk, a szezon végeztével elhangzott mondataiból.  Ami a legfontosabb, hogy elégedett az elmúlt szezonjával, sőt, kifejezetten jónak ítéli és semmiképpen sem akar elmenni Rómából. Megjegyzem, erre esélye se lenne, Lotito sem hülye. Lássuk a Próféta szavait:

"Nagyon sajnálom, hogy kizárólag az Udinesével szembeni egymás elleni eredmény miatt nem indulhattunk a Bajnokok Ligájában, hiszen az döntött, hogy ők eggyel több gólt szereztek az egymás elleni meccseinken Rómában, mint mi Udinében. A célunk ugyanakkor az volt, hogy az év végére boldogok legyünk és én nagyon boldog vagyok."

Reja keserűen, ám büszkén nyilatkozott, lezárva a Lecce elleni meccs történéseit, illetve valamennyire az egész szezont.

"Sajnálom, hogy nem voltunk képesek kiharcolni a BL-t, a pontkülönbséget nem sikerült ledolgozni. A szezon vége felé akadtak gyengébb meccseink, ezeket el kellett volna kerülnünk. Ugyanakkor gratulálok a csapatnak, hiszen ott vagyunk az EL-ben. Van bennem szomorúság, de jól teljesítettünk."

"A Milan már bajnok volt az este elején is, az Udinesének meg csak egy pont kellett, bár volt matematikai esélyünk, de nem számítottam kedvező kimenetelre. Sajnos valami plusz hiányzott belőlünk, amivel megkoronázhattuk volna a szezonunkat"

"Szeretném, hogy jövőre is legalább ilyen jól szerepeljünk. Ehhez szükség lesz új igazolásokra, akik segíteni tudnak minket céljaink elérésében. Nem lesz könnyű, de szeretnénk jövőre is 66 pontot, vagy még többet szerezni. Megpróbáljuk, az elnökünkkel együtt jó úton vagyunk."

Reja meccs előtti nyilatkozatából szemezgetünk:

"Kis keserűség lesz bennem, ha végül lemaradunk a BL-ről, de nagyszerű szezont futottunk. Ez azok sikere is, akik kevesebbet játszottak a csapatban, az ő hozzáállásuk is kellett ehhez a munkához. 3 pontot kell szerezni Leccében, ez az első számú célunk. Nem arra fogunk gondolni, hogy mi folyik Udinében."

"Remélem, hogy Muslera marad a kapusunk, adódott némi problémája a klubvezetéssel, de ez nem rám tartozik. Számomra továbbra is ő az egyik legjobb kapus, akivel valaha dolgoztam."

"Zarate jövőjét illetően majd a jövő héten ülünk le beszélni."

"Hogy Hernanes nem kapott meghívót a Copa Americára? Nyugodt és mosolygós, mint mindig. Nagyon ott akart lenni, de önző módon örülök, hogy lemarad róla, lesz másfél hónapja, hogy jól kipihenje magát."

Ne felejtsétek elolvasni a ma estére szóló beharangozónkat: Dicsőségünk kapujában

Következzenek röviden Reja szavai a szombat esti, Genoa elleni mérkőzésről:

"Jól kezdtük a meccset, ahogy azt reméltem, de valami a későbbiekben megzavart minket, talán a hőség, nem tudom. Kértem a srácokat, hogy mindent adjanak bele, mert messze nincs még vége a küzdelmeinknek. Voltak rosszabb momentumaink, de azt hiszem, köszönhetően a második félidei játékunknak, hogy teljesen megérdemelten győztünk. A jövőt tekintve nem remélek és nem várok semmit, bízunk a Catania jó játékában, aztán meglátjuk. (Még nem tudhatta ekkor, de milyen sokat ért a bízva-bízás!)

Hernanes egészen zseniálisan játszott, ahogy az eddigiek során a bajnokságban is. Nagy szó ez, mert ez volt az első szezonja, távol az otthonától. A szereplésünket nem érheti kritika, hiszen 60 pont felett végzünk, ez már biztos, és a sérülésektől, valamint eltiltásoktól sújtva ez több mint remek. Köszönöm az összes szurkolónak, akik ma is biztattak bennünket, dacára az elmúlt fordulók rosszabb eredményeinek. A fiúk megérdemlik a nagy tapsot, mivel csodás idényt futottak. Szerencsés volt az évünk, de minden egyes pontért megdolgoztunk a pályán."

Klubunk legendája a Mediaset Premium szakkomentátoraként mondta a következőket Zaratéről, illetve az egész csapatról az Udinese elleni meccset követően:

"Zarate hibái nyilvánvalóak voltak ma. Koordinálatlan a játékban, az öltözőben pedig nincs egy igazi vezér, aki összeszedje a fiúkat, mint volt Liverani, vagy Pandev. Persze ezek a jellemvonásai már Argentínában is láthatóak voltak, kérdés, akkor hogyan tudott jól játszani a Birmingham City vagy az Al-Sadd játékosaként. Nyilvánvalóan azok a klubok nincsenek annyira kirakatban, mint a Lazio. Egyszerűen önző."

Magunk sem tudnánk ehhez sokat hozzátenni.

Eltelt egy nap, mindenki kicsivel tisztábban néz, de aki lát is, az tudja, hogy a tegnapi meccs után sok örömködni valója egy jobb érzésű juventinónak sincs. A 3 pont persze 3 pont, hogy a fene vinné el. Következzen Reja értékelése a mérkőzésről:

"Meg kell találnunk a megfelelő és kielégítő erőt ahhoz, hogy az öltőben megőrizzük a hangulatunkat és hogy sikerrel elérjük a céljainkat. Jól játszottunk, de voltak olyan periódusok, amikor nem tudtunk mit csinálni. Újra és újra el tudok képedni, hogy milyen nüansznyi dolgokon múlhatnak egész bajnoki szereplések. Még mindig a negyedikek vagyunk, továbbra is harcolni fogunk. A helyzetünk sajnos több mint problémás: sérülésekkel és eltiltásokkal küzdünk. Mindezek ellenére tudjuk mit akarunk: 3 mérkőzésen 9 pontot. Ezért küzdeni fogunk foggal-körömmel, vérrel és verejtékkel."

Hír még, hogy Foggia sérülése nem nagyon igyekszik javulni, Sculli és Stendardo viszont elkezdhették az edzéseket, és mutatkozik esély az udinei játékukra.

Lessük meg mesterünk, Reja szavait, akinek mondandóját zanzásítottuk. Csak a ti kedvetekért.

"Azt hittem, hogy sokkal jobb meccset fog játszani egymással a két csapat, az viszont igaz, hogy technikailag jobb volt a Roma. Agresszívabb hozzáállásra lett volna szükség a részünkről. A védelmünk és a középpályásaink sajnos nem igazán találták egymással a hangot, fizikailag jók voltunk, de a mozgékonyságunk hagyott maga után kívánnivalót. Zarate a baloldalon játszott, ezt a taktikai utasítást kapta, nem volt rossz ott sem. A kemény középpálya az, ami igazán jelenti a mai Laziót, és Ledesmát kivéve taktikailag nem is volt gond ott senkivel. Az is igaz, hogy időnként kicsit elveszítettük a fejünket, de jelentős provokációnak is ki voltunk téve. Nem akarok kifogásokat keresni a játékosaimnak, de az biztos, hogy a játékvezető is kezelhette volna okosabban ezeket a helyzeteket. Az én felelősségem ugyanakkora, mint a fiúké. A Roma egy nagyszerű, minőségi csapat, de ez a bajnokság a Lazio nagy dobása lehet, sőt, talán még annál is több."

Lapzsemle Extra

Sérülések sújtják a csapatot a nagy meccs előtt, Zaráte és Hernanes nyilatkozata, és a Roma nagy égése.

Olvassátok Reja, Scaloni, Bresciano és Hernanes szavait!

Ejjelikornel elemzése: Tökönrúgás Patával
SSLaziale elemzése: Ismét pontokba került a silány játékvezetés

A goriziai edző meccs utáni sajtótájékoztatójának szabad fordítását olvashatjátok.

Kevesebb, mint egy nappal az elveszített Olasz-kupa derbi után, ma délután a Radio Style Lazio kérdezte Eduardo Rejat, a Lazio vezetőedzőjét. A lalaziosiamonoi.it-n található interjú szabad fordítását olvashatjátok.