A meccsel tulajdonképpen nem érdemes foglalkozni, mert már abban a pillanatban eldőlt, mikor lefújták a múlt hetit. Ezt a vélekedést erősíti az is, hogy Klose el sem utazott Madridba, és kicsi kritikát meg kell fogalmazni Reja felé is - akiért amúgy félve remegek, és csak bízni tudok a pénteki egyeztetésekben -, mert nem sok értelme volt Hernanes és Ledesma amúgy sem friss állapotát terhelni egy már lefutott párharccal. Előbbin egyértelműen látszik, hogy pihenésre lenne szüksége, és amondó vagyok, nem lenne hülyeség Maurit játszatni a posztján 1-2 meccsre. Talán ez nem most a legaktuálisabb, mert vice-kapitányunk is éppen csak egészségesnek mondhatja magát, de ha már a csapat keretében van napjaink olasz labdarúgásának egyik utolsó nagy öregje a klasszikus, és egyre inkább eltűnő trequartistákból, akkor megpróbálhatnánk végre az eredeti posztján játszatni. Ez nyilvánvalóan védekezésbeli hátrányt is jelent, de helyi zsenink bárhol is játszik, ilyen szempontból hátrány, így sokat veszíteni nem lehet.

Melankolikus írásom következik, de próbálok túllendülni a holtponton, úgy vagyok vele, jön ez a meccs, nézzük, mi lesz. Mégis csak az utolsó EL-meccsünk, nagyobb lelkesedést várnék magamtól még akkor is, ha az odavágó eredménye alapján nekünk itt már nem osztanak lapot, de nem ilyen végzésre számítottam. Jelen helyzetben van ennél a meccsnél fontosabb dolgunk is. Nem lehet nem arra gondolni, mi lesz Reja és a csapat sorsa. Nehéz ilyenkor.

Még csak az első felvonás ment le, de a dolog érdemi része itt kész is. A következőkben megnézzük, mi is történt pontosan, bosszankodunk, szomorkodunk, de mindezt csak módjával, merthogy túl is tesszük magunkat a látottakon. Túl sokat nem foglalkozom a meccsel, bár az eredmény nem szép, különösebben mégsem csalódás. Várható volt, hogy nehéz lesz.

Most tartunk ott, hogy gyakorlatilag nem születhet olyan eredmény, aminek ne lennének a jövőben kellemesebb, és kevésbé kellemesebb hatásai, csak hogy in medias res kezdjek. A dilemma teljesen ésszerű: szorítsunk a továbbjutásért, ergo kulcsemberek harcba dobásáért, aztán a Palermo ellen bízunk a stabilitásban, fáradhatatlanságban és szerencsében, hosszabb távon egyébként veszélyeztetve a BL-helyet is? Mert nyilvánvalóan ez egy veszélyforrás. Több meccs, több igénybevétel, több sérülési lehetőség. Ott van azonban az a tény is, hogy ha már itt van ez a lehetőség, mikor a sikerességet mellékesen kísérheti egy európai "mutasd meg magad hadművelet" is. A Lazio nem mostanában hallatott magáról nemzetközi kupákban, nem ártana újra belesulykolni az emberek fejébe, hogy Róma mindkét részén európai minőségű focit játszanak a csapatok, mert az egyszerűen egy tényállás szikárságával vetekedő nyilvánvalóság, hogy az utóbbi években ha szóba került Európa és Róma egy szókapcsolatban - nem a gazdasági helyzetről van szó, ott még szarabb a helyzet -, nem a Laziót vették elő. Szóval, akkor most a kudarc is siker? Vagy a siker is kudarc?

Ráfordulunk az európai tavaszra, mindezt hózáporos, szélfútta télben. Kezdődik az EL egyenes kieséses szakasza, a sorsolás nagyon erős párosításokat hozott, ezek egyike a Lazio-Atletico Madrid összecsapás. Ennek apropójaként most csak és kizárólag aktuális ellenfelünkkel foglalkozunk, megnézzük, mi újság a madridiak portáján, mi várható tőlük, mi jellemző a csapat taktikájára, kikre kell nagyon figyelnünk. Rendhagyó poszt következik.

Hamarosan folytatódnak az Európa Liga küzdelmei, illetve kezdődik az egyenes kieséses szakasz. A Lazio frissítette keretét, a nevezettek listája alább olvasható.

Az egyenes kieséses szakaszon innen, a csoportkörön túl nézzünk egy kis statisztikát. Természetesen központban a Lazio, ezen túl azonban megnézzük csoportokra ill. (leg)csapatokra is lebontva a főbb mutatókat. Mindezt azonban csak az érdekesség kedvéért, a legtöbb adatnak a továbbiakban nem lesz jelentősége. Némelyekből azonban egy-két következtetést is levonhatunk a tavaszra nézve.

Figyelem! Száraz tények következnek!

Ígérem, utoljára írom le, de a jó dolgokat is nehéz megszokni: baromi jó érzés arra készülni, és azon izgulni, vajon melyik csapatot sorsolják hozzánk, hogy jövőre megküzdjünk velük az egyenes kieséses szakaszban, és remélhetőleg továbbjussunk az EL-mezőny 16 legjobb csapatához. Nyonban a főbb szereplők persze a BL-résztvevők lesznek, de rögtön utána a mi asztalunk kerül sorra, az Eurosport - illetve az UEFA honlapja - pedig élőben közvetíti. A lapozás után kis esélylatolgatás és az olvasók kérdezgetése.

Kitavaszodtunk! Először is gratulálok a fiúknak, hoztak egy kötelezőt. Ismét! Másodszor gratulálok a Zürichnek, és megköszönöm nekik, hogy otthon ezúttal egy győzelem képében megmutatták, jó csapat ez a svájci. Harmadrészt pedig kitörő örömmel jelentem, TOVÁBBJUTOTTUNK!

Reja osztott-szorzott, talán még fordítógéppel Laci posztját is elolvasta a prioritások megfelelő kezeléséről, és végül összeállított egy olyan kezdőt, ami kicsit ilyen, kicsit olyan. Tulajdonképpen nem lehet rá mondani, hogy B-csapat lenne, főleg a sérülések tükrében nem, de nem is tükröz olyan minden mindegy attitűdöt, mint a pár héttel ezelőtti karácsonkői csapat. Valamilyen táltos módszert igénybe véve sikerült összeszegecselni Bizzarrit, így Carrizo mégsem kezd, bár a padon ott lesz, mert az UEFA elfogadta a sérülések miatti utólagos keretkiegészítés - és bevallom, ennek jobban is örülök. Képességeket és karriert nézve, mindent egy patikamérlegre helyezve valószínűleg jobb kapus Carrizo, de nehezen tudom elfelejteni neki azokat a rémálmokat, amiket a Lazióban véghezvitt, míg Bizzarri anno a Milan ellen kifejezetten szépen tette-vette magát. Újdonság még, hogy Cavanda este lejátssza első idei meccsét a Lazióban, Lulics visszakerül balvédőbe, valamint Klose az első félidőt biztosan végigpiheni.

Komolyabban és hosszan nem foglalkozom a mérkőzéssel, és nem azért, mert különösebben csalódott lennék, vagy kétségek között hagyott volna a meccs; egyszerűen minden lerítt a pályáról. Ez a teljesítmény meg sem közelítette a Juventus ellen látottakat, és ezt ugyanúgy lehet a rossz csillagállásra, mint a viszonylagos érdektelenségre fogni. Utóbbit gyorsan javítanám: aki a második félidő közepétől látta a csapatot, egy valamit biztosan nem észlelt: beleszarást. Az nem ártott volna, ha Cana azt teszi, amire szerződtették, vagyis ütközik és labdát szerez, Rocchi is érkezhetett volna hamarabb, de leginkább talán az az iskolajáték hiányzott, amivel Hernanes elkényeztetett minket szombaton. Kicsit bővebben a hajtás után.

A helyzet a következő: a győztes mindent visz! Ez a minden most a továbbjutást jelenti. A Vaslui van kényelmesebb helyzetben, ha most megvernek minket, tavasszal számunkra üresebb lesz a naptár. Viszont ha számukra megfelelően gólszegény döntetlent érnek el, akkor is az ő kezükben van a tökünk.

A következő a helyzet: Cissé és Hernanes minden bizonnyal pihenni fog a ma esti meccsen, és ha be is szállnak, az nagy eséllyel csak a kármentés miatt lesz. Mindkettejükre ráfér ez, mert Cissé hiába egyre önzetlenebb és talán hasznosabb is, Hernanes meg nem véletlenül lesz egyre jobb és jobb, de az eddigi hónapok sem voltak könnyűek és a neheze még vissza van. Klose viszont áll a vártán, éktársaként pedig a vasárnap 100. Laziós gólját ünneplő Rocchi fogja sokkal jobban segíteni, mint Djibril. Éktársaként, mert újra 4-4-2-vel próbálkozik Reja, ez viszont most nem néz ki olyan szarul. Egyrészt Cissé padozásával kap Miro egy önzetlen, neki és a csapatnak is aládolgozó embert - hangsúlyozzuk azért, hogy ez Cissére is egyre inkább igaz -, másrészt az eddigi 4-4-2-kel ellentétben a középpálya két szélén ezúttal igazi szélsők fognak szerepelni, nem úgy, mint anno Mauri vagy Hernanes esetében. Lulics és Sculli tökéletesen be tudja tölteni ezt a szerepet. Persze, valami rossz mindig van: az előzetes szerint Zauri kezdőként kap lehetőséget. Mínusz kettőről indulunk?

Marchetti: Áll a vártán, ahogy kell. Egyre inkább megtapasztalhatjuk, hogy az egyik legkomolyabb erősítés volt a nyáron, és még a javíthatatlan nandoisták sem tagadhatják, hogy minimum egál a teljesítmény az uruval. 7

Lulics: Nem igazán értettem, hogy miért kezdett jobboldalon, de Zaurinál bárki jobb, Konkót meg mindenképpen pihentetni akarta a stáb. Jól kezdett, de az első félidő végére már nem volt az igazi, aztán egy sorral feljebb került a szünet után, és ott már hasznosabbnak bizonyult. Még a hosszabbításban is bárkit lefutott. 6

Diakité: Teljesen semleges volt ezen a meccsen, nagy hibák és bravúrok nélkül. Hozta a kötelezőt, megfelelően helyettesítette Biavát. 5

Dias: Pontosan azt tudnám róla is leírni, mint Diakitéről, azzal a különbséggel, hogy ő nem helyettesített senkit. 5

A pezsgő felszáradt, a mindenkit megihlető derbiről szóló posztáradat elmúlt, megünnepeltünk egy születésnapot is, hogy most belecsapjunk az európai kalandunk újabb fejezetébe. Keltettem vele a feszültséget rendesen, de nem szégyenlem: a mai, zürichi meccs fontosabb, mint a vasárnapi bajnoki. Utóbbi nagyszerű volt, igazán epikus, de a jövő szempontjából csak azért fontos, mert a játékosoknak erőt és hitet ad a továbbiakra, Rejának pedig végre-valahára az őt megillető helyét a szurkolók fejében, de leginkább szívében. Vajmi keveset fog érni a ma este során a tény, hogy legyőztük a Romát. Ezzel együtt azt a közkeletű tévedést is oszlassuk el, hogy ha ma nem nyer a csapat, azzal kiesik. Ez nem igaz. A svájci meccs után még további 3 mérkőzés lesz, amin bármi megeshet. Ettől még nem lennénk mérgesek egy győzelem esetén, mert ha ez nem sikerül, jogosan gondolhatná bárki, hogy tényleg nem érdekli őket az EL, ez esetben pedig elhúzhatnak a vérvörös halálfának a szárára. Egy begyöpösödött divatszurkoló vélheti úgy, hogy ez a kupasorozat nem érdekes, de egy ezért fizetést kapó játékos nem. A derbigyőzelem egy volt a bajnoki meccsek sorából, szép 3 pont járt érte, a Zürich otthonában viszont a kvázi túlélés a cél, hogy legyen reális esély tavasszal is Európába készülni. Ergo megmutatni magunkat, szurkolókat és dicsőséget szerezni. És ez a feladat a kezdő láttán nem is tűnik annyira nehéznek, egy nevet kivéve.

Minden valamirevaló ember rühelli a portugálokat. Mi maradjunk a sport síkján, de némi betekintést azért a történelembe is tegyünk: hát lehet nem utálni azokat, főleg magyar szemmel, akik a '70-es évek közepéig ugyanúgy diktatúrában voltak nincstelenek és szegények - legyen az olyan technokrata és meglehetősen autokrata, arctalan, mint a Salazar-rezsim -, mint mi, hogy aztán egy gyors gazdasági irányváltással elinduljanak a csúcs felé? Meg egyáltalán, az EU egyik legfontosabb emberének képesek voltak egy egykori maoistát adni? Ami viszont igazán érdekes ma, az a focijuk. Rég volt már Eusebio: a mostani portugál focit az ízléstelenül sűrűn kivarrt, csapatjátékra, közösségi élmény megélésére és tisztességre alkalmatlan emberek kavalkádja alkotja, akik körülbelül annyira megbízhatóak, mint Theon Greyjoy. Quaresma, Raul Meireles, Nani és Ronaldo csak pár név azok közül, akik láttán egy egészséges futballszurkoló kikapcsolja a tv-t. Nem akarunk gyűlölködni, de az igazság gyakran fáj, mi pedig őszinte emberek vagyunk. Mint ahogy azt is el kell ismerni, hogy a Sporting a tradicionális nagy klubok közül jelenleg a legszimpatikusabb. Rég volt bármilyen igazán komoly sikerük, és mivel elkerülték a BL-t, így az import dél-amerikai játékosok jelentős részét is. A tovább után kicsit bővebben is foglalkozunk velük.

Még adósak vagyunk nektek egy videóval, íme:

Elő a jó hírrel: Reja megmondta, most egy kicsit kikerült nála a pikszisből Zauri, így a hétvégén a Genoa ellen vagy Lulics vagy Garrido fog kezdeni a baloldalon, a magam részéről az előbbinek jobban örülnék, de Zaurinál minden jobb. Cavandát vajon miért felejtette el? Rögtön az elején adjunk az ostorral. Igen, ez meglehetősen gáz eredmény. Mi tudjuk, hogy a Lazio 10 emberrel is egyértelműen küzdött a győzelemért, de mindenki másnak az fog lejönni, hogy egy újabb olasz csapat, amelyik szarik az EL-re. És joggal fogják ezt gondolni. Mert az nem igaz, hogy az amúgy helyenként kifejezetten szép játékkal előrukkoló románokat ne lehetett volna megverni. Nehéz úgy persze, ha valaki a sorainkban egyértelműen ellenük játszik, de az ő hiányában is majdnem megvolt. Tragédia nem történt, maximum annyi, hogy pár napig hallgathatjuk a gúnyolódást, de ki nem szarja le, mikor az Inter az előző napon kap ki otthonában a Trabzonsportól, a Juventus és a Roma pedig ott sincs az EL-ben? Kicsit nyögvenyelős volt a kezdés, amiért jogos a csalódottság, de nem dőlt el semmi.

Azt nem is kell mondani, hogy nem ez az összecsapás lesz a mai EL játéknap legérdekesebb találkozója, de ennél jobban nem is lehetne nyitni. A negyedik kalapból sorsolt csapatot fogadjuk otthon, egy remek bajnoki nyitány után, miközben az ellenfelünk csak szenved Romániában - mondjuk ott ki nem? -, és még azt sem lehet ráfogni a keretre, hogy egyértelműen B-csapat lenne, inkább olyan fél A. Ehhez azt is tegyük hozzá, ha itt balfasz eredmény születik, nehéz lesz javítani, és nevetség tárgya is lenne a csapat - joggal. Erre viszont nem is szabad gondolni. Talán a realitásoktól elrugaszkodott lenne olyan gálázásra gondolni, mint a Rabotnicski ellen, de simán benne van ebben a meccsben egy közönségszórakoztató, jó hangolás a komolyabb feladatokra. Persze üröm az örömben ezúttal is akad: Reja nem tudja megunni Zaurit, ezúttal jobbhátvédben próbálkozik vele.

Megtörtént, amire régóta vártunk: bejutottunk az EL-csoportkörbe, és ma ki is sorsolták a csoportokat. Számunkra kedvezően…

Csapatunk a D jelű kvartettbe kapott besorolást, ez a csoport így néz ki:

Sporting, Lazio, Zürich, Vaslui

Külön, posztok szerinti osztályozásnak ezúttal nem látom értelmét, részint, mert egy velejéig felforgatott csapat volt ez, másrészt nem is játszott senki igazán nagyot ezen a meccsen. Nem is volt miért. Egy 6-0 után nehéz lehet motiválni a játékosokat, főleg akkor, ha ennyire gyenge az ellenfél játékereje, így még a szokás szerint szar 4-4-2 is elment. A mérkőzésben egy percig sem volt benne a Rabotnicski pontszerzése, ezt pedig Reja is nyomatékosította azzal, hogy beküldte Hernanest lőni egy gólt, amellyel egyébként a Lazio nemzetközi tétmérkőzéseit nézve eddig 2/2 az átlaga. A szkopjei éjszaka legjobbja viszont Rocchi volt, aki a nagyrészt észrevehetetlen Kozák mellett ugyan nem szaggatta szét az istrángot, de ez a nyugodt és vérprofi mentalitás is elég volt 2 gólhoz, valamint a csupa szív játékhoz. Erre lesz szükség a szezonban is, és az előjelek alapján remekül fogja szállítani kapitányunk. Reméljük, megbékélt azzal, hogy az idény nagy részében a padon fog ülni, de mint jolly joker elképesztő hasznos lehet mindig, mindenki ellen, és a 100. gól sincs messze... Minden továbbit a lapozás után.

Tavasszal, mikor a Lazio a Barival csapott össze az Olimpicóban, fordult ilyen elő utoljára. A Lazio meccset nézve egyre inkább csak a Roma meccs járt a fejemben, félidőben még csak az eredményt néztem 1-0 nekik, úgyis összehozzák - gondoltam magamban - de nem így lett. A szlovák foci iránti megvetésemet leküzdve tudtam örülni egy meccsnek, ami olyan volt mintha ismét megnézhettem volna a Genoa - Roma második félidejét.

Elöljáróban: a Zarate-ügyről addig nem nagyon szándékozunk írni, amíg teljesen tiszta nem lesz, hogy most akkor itt vagy ott folytatja, pletykák vannak ezerrel. Nézzünk egy fontosabb dolgot. A csapat megérkezett Szkopjébe, és ahogy tegnap este is írtuk a Facebookon, Brocchi, Cissé és Klose kisebb sérüléseik miatt nem tartottak a csapattal, de jól is van ez így, kapjanak lehetőséget azok, akik bizonyítani akarnak. A hajtás után lássuk a csütörtöki, csak kötelességből lejátszandó EL-meccs konkrétumait.

A cím első látásra tűnhet egy nyers plagizálásnak, Bede Mártontól, aki - talán már egy éve is megvan ennek - az Indexen adott hasonló felütést érzelmei leírásához és tolmácsolásához, Guardiola felé. Most különösen aktuálisnak érzem pár sorát, mert hasonló virágok nyíltak bennem is: pillangók repdesnek a gyomromban és remeg a lábam, ha meglátom. Miro a felkészülés elején, tegyük hozzá no name csapatok ellen ontotta a gólokat, a holtszezon közepére-végére kicsit visszaesett, majd élete első Lazióban lejátszott tétmeccsén elementáris erővel csapott oda. Az ellenfél ugyan relativizálhatja teljesítményét, de 3 gólpasszával, 1 góljával és megannyi okos, szemfüles, hasznos továbbításával a mezőny fölé nőtt. A vérprofi róka, aki lehet, hogy kora előrehaladtával már kevesebb tyúkot fog meg, de a fiatalok csak ámulnak precíz megoldásain. Az ömlengésen kívül a továbbiakban persze beszélünk a meccsről is, ellenfelünk kapitulációjáról és Zarate most már nem csak a fantáziavilágban létező eligazolásáról.

Egy ilyen meccs után talán alig-alig van értelme pontokat osztani, mert az ellenfél minőségét bővebben nem is körüljárva - arra majd a mérkőzés elemzésekor térünk ki -, nehéz belekötni valót találni a játékosokba, dicsérni meg persze mindig jólesik, de unalmassá válik a harmadik laziale után. Azt kívánom magunknak, hogy sokszor legyenek ilyen problémáink. Mert ez bizony egy masszív és erőteljes bemutatkozás volt, amely során a játéknap legtöbb gólját lőtte a csapat, teljesen megérdemelten. Mindeközben pedig a barcásított Roma kikapott Pozsonyban. Sok lesz ennyi örömteli hír, nézzük az osztályozást.

Eddig a legjobbnak az alábbi stream tűnik:

http://simpletv-channels.blogspot.com/p/watch-free-live-streaming.html (Köszi ssl1900 Z-nek!)

Végre elkezdődik a buli, a dj már keresgéli a megfelelő lemezeket - mert ez egy régimódi, funky arc -, és a világításokat is hangolják a nagy estére. Mert itt a szezonkezdet, az első tétmeccsel. A holtidőszak első része nagyjából azzal telt, hogy ki és mikor érkezhet a csapathoz, és a hazabeszélés legkisebb szándéka nélkül mondom: nagy és hasznos neveket egyaránt sikerült beszerezni, aztán abban lehet reménykedni, hogy aki nagy, az hasznos is lesz, aki pedig hasznos, az naggyá válik. A középpályát kivéve minden csapatrészt sikerült megerősíteni, és azért még csak vissza van 2 hét az átigazolási időszakból, ott is lehet valami. Egy kreatív ember érkezzen, aztán le is lehet húzni a rolót. Az viszont probléma, hogy távozni alig-alig távozott olyan játékos, akitől erősen meg akart szabadulni a klub, itt tulajdonképpen csak Bonetto, Manfredini és Bresciano nevét jegyezhetjük fel. Ez azonban nem átigazolásokkal foglalkozó poszt, hanem európai színre lépésünk első beharangozója. Booyakasha!

Nyakunkon az idei első tétmérkőzés - jegyezzük meg a dátumot: csütörtökön, 21:00-kor jön el a várt pillanat -, úgyhogy nem árt, ha csak felületesen is sorra vesszük, mit alkotott a Lazio az UEFA-kupában, lévén az Európa Liga jogelődjéről beszélünk. Nagy spoilert nem árulok el azzal, hogy pár kiugró eredményen kívül jelentős sikereket nem aratott a csapat, de éppen itt van ennek is az ideje. Kezdésként nem lenne rossz egy önbizalom növelő győzelem a Rabotnicski ellen. Az még számunkra is kérdéses, hogy Reja hogyan fogja keverni a kártyákat - a meccs beharangozójában természetesen ez lesz a fő boncolgatni való -, ahogy az is kellemetlen, hogy komoly sansszal sem Konko, sem Stanke nem épül fel az odavágóra, és a tegnap reggel folyamán Scullinak is sikerült lesérülnie. Ennyit az aktualitásokról, a hajtás után történelem.

Ma délután 5 óráig kellett leadni az UEFA számára az Európa Ligára nevezett keretet, és a teljesen egyértelmű választások mellett nem egy meglepő húzást is találhatunk a neveket böngészve. Elöljáróban annyit, hogy augusztus 31-ig ki lehet egészíteni a listát, tehát véglegesnek nem vehető, de gyakorlatilag megmutatja, hogy Reja kikkel szeretne virítani Európában. Minden továbbit és a teljes keretet a hajtás után találjátok.

Ellenfelünk nagy tiszteletnek örvend, de csak Macedóniában. Ez lehet az egyetlen veszélyfaktor, hogy ők az esélytelenek nyugalmával néznek szembe a Lazioval.