Jön a derby, a futball világ talán legkeményebb összecsapása. Lazio-Roma, Roma-Lazio. Mit lehet mondani? Utáljuk a Romát? Igen. Utálnak minket? Igen. Minden adott egy jó meccshez. Jöjjenek az okok, amiért ismét mi nyerjük a derbyt!

Egy hete zakóztunk, majd oda-vissza nyeltünk egyet az Atletico ellen, lemondott edzőnk mégis maradt (többségünk üdvözli e hírt). Zaklatott napokon vagyunk túl. Jóleső győzelemmel tudjuk magunk mögött az edzőkérdés huzavonáját. Letisztult a helyzet. És még valami: megint gödörből mász(t)unk ki, sokadszor a szezonban. Még akkor is, ha ennek a gödörnek jelenleg még nem teljesen állunk a szélén, hisz egy győzelemmel nem váltjuk meg a világot, de nagyon sokat jelent. Ez a meccs iskolapéldája annak az esetnek, amikor nem a győzelem minősége, hanem a puszta ténye volt a fontos. Az, hogy meglegyen a három pont.

Reja utoljára kormányozza a hajót. Ez gyakorlatilag annyira biztos, mint, hogy én megfogok bukni geomorfológiából. Persze ha azon múlik Reja sorsa, elkezdek tanulni. Viccet félretéve, fontos meccs és ideje ezzel is foglalkozni. Legyen bármi is a háttérben a játékosoknak csak egy valamivel kell foglalkozniuk: a következő meccsel. Mi is ezt tesszük.

Elképesztő régen foglalkoztunk a fiataljainkkal, ezen most rögtön változtatunk azzal, hogy beszámolunk egy félelmetes győzelemről, illetve heti rendszerességgel minimum az eredményeket, és a jegyzőkönyveket közzé fogjuk tenni.

A tisztánlátás végett: Primavera csapatunk jelenleg vezeti a csoportját, holtversenyben az idősebb De Rossi vezette Romával, és különösebben fájdalmas eredmény legutóbb csak akkor érte őket, mikor a Viareggio Kupán 2-0-ra kikaptak a Juventustól - akik amúgy meg is nyerték a sorozatot. Ilyen előzményekkel kezdődött a meccs, amit - hasonlóan a hétvégéi meccsekhez - 1 perces megemlékezés előzött meg, az Afganisztánban elesett 3 olasz katona emlékére. Alig kezdődött el a találkozó, és Barreto máris veszélyesen lőtt kapura, de ekkor még elmaradt a vezetés megszerzése. Erre sem kellett azért sokáig várni: az első negyedóra végén Onazi adott szép passzt Rozzinak, aki egy az egybe kerülve a kapussal, nyugodtan a bal sarokba gurított. Ezt egy büntetőgyanús körülmény követte, de Serpieri teljesen vétlenül ért a labdába. Vivaqua végleg szétzilálta a délieket, mert rá két percre Rozzi duplázott, és ezzel 3-0 volt az állás, úgy, hogy még félóra sem ment le a meccsből. A félidő végén pedig Onazi is megkoronázta addigi remek teljesítményét.

A kérdés eldőlt: Reja utoljára vasárnap, a Fiorentina elleni meccsen ül utoljára a Lazio padján, aztán hétfőn bejelentik az új menedzsert. A legesélyesebb a posztra De Canio, aki amióta benntartotta, majd eljött a Leccétől, nem vezetett csapatot, de felmerülhet Bollini neve, aki a Lazio Primavera csapatának edzője, illetve Inzaghi, ő jelenleg a klubnál folyó ifjusági munkát koordinálja. Lebegtetnek még 1-2 ki nem mondott, kvázi nagyobb halat is, de erre esélyt nem sokat látok, neveket meg senki nem mond. Most egy dolgot tudok: szomorú vagyok, nagyon-nagyon szomorú vagyok.

A meccsel tulajdonképpen nem érdemes foglalkozni, mert már abban a pillanatban eldőlt, mikor lefújták a múlt hetit. Ezt a vélekedést erősíti az is, hogy Klose el sem utazott Madridba, és kicsi kritikát meg kell fogalmazni Reja felé is - akiért amúgy félve remegek, és csak bízni tudok a pénteki egyeztetésekben -, mert nem sok értelme volt Hernanes és Ledesma amúgy sem friss állapotát terhelni egy már lefutott párharccal. Előbbin egyértelműen látszik, hogy pihenésre lenne szüksége, és amondó vagyok, nem lenne hülyeség Maurit játszatni a posztján 1-2 meccsre. Talán ez nem most a legaktuálisabb, mert vice-kapitányunk is éppen csak egészségesnek mondhatja magát, de ha már a csapat keretében van napjaink olasz labdarúgásának egyik utolsó nagy öregje a klasszikus, és egyre inkább eltűnő trequartistákból, akkor megpróbálhatnánk végre az eredeti posztján játszatni. Ez nyilvánvalóan védekezésbeli hátrányt is jelent, de helyi zsenink bárhol is játszik, ilyen szempontból hátrány, így sokat veszíteni nem lehet.

Melankolikus írásom következik, de próbálok túllendülni a holtponton, úgy vagyok vele, jön ez a meccs, nézzük, mi lesz. Mégis csak az utolsó EL-meccsünk, nagyobb lelkesedést várnék magamtól még akkor is, ha az odavágó eredménye alapján nekünk itt már nem osztanak lapot, de nem ilyen végzésre számítottam. Jelen helyzetben van ennél a meccsnél fontosabb dolgunk is. Nem lehet nem arra gondolni, mi lesz Reja és a csapat sorsa. Nehéz ilyenkor.

A palermoi mészárlással nem fogunk foglalkozni. Megesik az ilyen. Fájó vereség, de nekem azt tanították emelt fővel, előre. Jelenleg holtversenyben az Udinese-vel a harmadik helyen állunk, így nem lehet a szőnyeg alá söpörni a témát: Van esély a Bajnokok Ligájára. Vagy nincs? Folytatás után kiderül!

Remélem, minél kevesebben láttuk a meccset. Egy 1-5 leírhatatlanul rossz, ha meg látjuk is, főleg. Ezzel vallatni lehetett volna. Ha kicsit tovább tart, magamra vállalom a Kennedy-gyilkosságot, meg azt is, hogy én voltam a Zodiákus. Ja, még valami, a beharangozott gólözönt sem egészen így képzeltem…

A kör egyik legnagyobb rangadója a miénk – felsőházi rangadó egyébként kevés van most.
A bajnokság 3. legjobb hazai csapata a Palermo, a 3. legjobb idegenbeli pedig a Lazio. Hogy mi sülhetne ki ebből? Gyakorlatilag bármi, optimális körülmények között, hisz két jó csapatról van szó. Ráadásul mindkét fél jó bajnoki formában van, ezt megfejelhetjük még azzal, hogy a rosanerók lőtték a legtöbb gólt saját közönség előtt.

Még csak az első felvonás ment le, de a dolog érdemi része itt kész is. A következőkben megnézzük, mi is történt pontosan, bosszankodunk, szomorkodunk, de mindezt csak módjával, merthogy túl is tesszük magunkat a látottakon. Túl sokat nem foglalkozom a meccsel, bár az eredmény nem szép, különösebben mégsem csalódás. Várható volt, hogy nehéz lesz.

Most tartunk ott, hogy gyakorlatilag nem születhet olyan eredmény, aminek ne lennének a jövőben kellemesebb, és kevésbé kellemesebb hatásai, csak hogy in medias res kezdjek. A dilemma teljesen ésszerű: szorítsunk a továbbjutásért, ergo kulcsemberek harcba dobásáért, aztán a Palermo ellen bízunk a stabilitásban, fáradhatatlanságban és szerencsében, hosszabb távon egyébként veszélyeztetve a BL-helyet is? Mert nyilvánvalóan ez egy veszélyforrás. Több meccs, több igénybevétel, több sérülési lehetőség. Ott van azonban az a tény is, hogy ha már itt van ez a lehetőség, mikor a sikerességet mellékesen kísérheti egy európai "mutasd meg magad hadművelet" is. A Lazio nem mostanában hallatott magáról nemzetközi kupákban, nem ártana újra belesulykolni az emberek fejébe, hogy Róma mindkét részén európai minőségű focit játszanak a csapatok, mert az egyszerűen egy tényállás szikárságával vetekedő nyilvánvalóság, hogy az utóbbi években ha szóba került Európa és Róma egy szókapcsolatban - nem a gazdasági helyzetről van szó, ott még szarabb a helyzet -, nem a Laziót vették elő. Szóval, akkor most a kudarc is siker? Vagy a siker is kudarc?

Ráfordulunk az európai tavaszra, mindezt hózáporos, szélfútta télben. Kezdődik az EL egyenes kieséses szakasza, a sorsolás nagyon erős párosításokat hozott, ezek egyike a Lazio-Atletico Madrid összecsapás. Ennek apropójaként most csak és kizárólag aktuális ellenfelünkkel foglalkozunk, megnézzük, mi újság a madridiak portáján, mi várható tőlük, mi jellemző a csapat taktikájára, kikre kell nagyon figyelnünk. Rendhagyó poszt következik.

A kapus kérdés azt gondolom eldőlt. Szavazni még lehet, de egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen Buffon elsősége. Marchetti második helyében komoly szerepet játszik, hogy "hazai pályán" volt, bár nála talán csak Julio Cesar jobb a ligában. Ergo, ő a második legjobb olasz kapus, remélhetőleg a válogatottban is így fogja gondolni Prandelli mester. 
Az a szavazás elmúlt, jön az új. Sorra vesszük a liga legjobb balbunkóit, start!

Reja mérkőzés utáni sajtótájékoztatójából szemezgetünk:

"Az első félidőben csak szenvedtünk, Klose két 100 százalékos helyzetet is elrontott, de az értékelésnél az is érdemes figyelembe venni, hogy mi csak 4 napot tudtunk pihenni, míg a Cesena egy egész hetet. Bevallom, a félidő lefújása után az öltözőben reménytelenség és kétségbeesés uralkodott, de megpróbáltam erőt adni a srácoknak, hogy mindent adjunk bele, és ne kelljen lesütött szemekkel befejeznünk a meccset."

Két meccset játszottunk az este: az elsőben 11 emberrel szenvedtünk, a másodikban tízzel minigáláztunk! Ezt múlja felül bárki! Minden Lazio-szurkoló epekedve várta a meccset, végre, ha csak pár órára is, de dobogóra kerülhet a csapat, van tehát miért izgulni. Aztán jött az első pofon, majd a második és a harmadik szinte egyidőben, már gyakorlatilag jobb- és balhorogként ült meg az arcunkon, ekkor ugye már 0-2 és 10 emberes szenvedéssel egybekötött bukás nézett ki nekünk. Mit bukás, országos égés!

Laci a később érkező elemzőposztjával a megérdemelt nyaldosást is végre fogja hajtani, most jöjjön a cseppet sem elfogult osztályzás.

Marchetti: Sokat nem tudott tenni a gólok ellenében, a büntetőnél jól érezte az irányt, de védhetetlen volt a lövés. Egy-egy biztos labdafogást a neve mellé kell írni, de a gólokat kivéve nem sokszor került a közelébe a labda. 6

Konko: Nehéz értékelni, amíg pályán volt, addig aktív volt a jobboldal, jó előremenetelei voltak, a piros lapja pedig megérdemelt volt, kétségbeesve igyekezett menteni. A probléma az, hogy Palermóban eltiltás miatt sem ő, sem Diakité nem lehet ott, és akkor a sérültekről még nem is beszéltünk. Rejának való odamondogatása is érthetetlen volt. -

Mindenki tudni fogja, hogy értem. Akik egy korábbi posztunkból nem merték elhinni, most megbizonyosodhatnak: bőség van a hiányból. A rövid farkú malac átirataként úgy is mondhatnám: ahol a kurta padú csapat hull. És bizony egyre csak hull, sorra dőlnek ki a játékosok. Lassan ott tartunk, tovább tart elsorolni a sérülteket, mint a játékra alkalmasakat.
Ezúttal, rendhagyó módon, csütörtökön kezdjük a fordulót, a kiesőjelölt Cesena az ellenfél. Lássuk a részleteket!

A Cittaceleste nevű oldal játszott egy olyat Rejával, hogy fogalmakat mondtak neki, amire ő pár mondatos válaszokban reagált. Persze az is lehet, hogy sima kérdezz-felelek volt, de így mindenképpen frappánsabb. A mister beszél a jövőről, sérültekről, új igazolásokról, valamint Kloséről és Mauriról is.

Nehézség: "A 18 csapatos bajnokság lenne a legjobb, ez néggyel kevesebb meccset jelentene, így megszűnnének a hétközi fordulók. Jelentős többletpihenőt lehetne így nyerni, mert ezek a mérkőzések komoly pluszmegterhelést okoznak.

Totálisan katasztrofális pályán sikerült egy összességében elfogadható meccset lehozni, persze mindez kis magyarázatra szorul. Elfogadható, mert a fél kezdőcsapat hiányában, emberhátrányban csináltak a srácok 3-0-ról 3-2-őt, mindezt a fentebb már vázolt körülmények között, komoly balszerencse mellett, lásd Garrido elcsúszása. Másrészt rohadt idegesítő, mert Biava beállásával rögtön tartása lett a védelemnek, minden megmozdulásán látszott, hogy nem csak jobb, gyorsabb, de fejben is sokkal jobban ott van. Rozzi pedig mindent játszott, csak csatárt nem, és még így is elfogadhatóbb volt, mint Garrido, aki mondjuk nem tehet arról, hogy évente 1-2 meccset játszik, de akkor már komolyan, miért nem Zauri vagy Scaloni? A hajtás után mindezt kicsit bővebben.

Ma, várhatóan 12.30-tól Genoa-Lazio, olasz bajnoki mérkőzés a bajnokság 22. fordulójából. Közbejöhet még a hó helyzet, nem kizárt, hogy elmarad a mérkőzés, viszont jelenleg hivatalosan még nem közölték ezt.

Tehát Genoa-Lazio, rajta, beharangozó!

Ősszel emlékezhetünk, fájó vereséget szenvedtünk hazai pályán a griffonéktól. Itt az idő a visszavágásra! Sokba került az a vereség, szépen mutatna most a plusz három pont. De fel a fejjel, itt az idő a visszavágásra!

Blogunk szerkesztősége egy új hosszútávú rovatot indít, ahol elsősorban a Ti segítségeteket kérjük. Szeretnénk megállapítani, hogy melyik a lehető legjobb kezdő 11 a liga játékosaiból összerakva. Minden cikkben egy poszt legjobbjaira lehet szavazni, természetesen nem csak Lazio szurkolóknak! Kedves Serie A szerelmesei: Itt az idő, döntsetek, hogy kik a legjobbak! Hajtás után jönnek is a kapusok!

Hamarosan folytatódnak az Európa Liga küzdelmei, illetve kezdődik az egyenes kieséses szakasz. A Lazio frissítette keretét, a nevezettek listája alább olvasható.

Mit lehet írni egy ilyen meccs után? Azt gondolom, felesleges taktikázni, felesleges elemezni, hiszen 1998 óta, közel 14 éve nem vertük meg a Milant, ma este sikerült.

Lássuk a részleteket!

Ha az égiek is úgy akarják és marad a szép idő Rómában (+7 fokról beszélnek) akkor ma este ismét rangadózunk, a bajnoki második Milan lesz az ellenfelünk. Mind a két csapat egy csalódottságokkal teli mercaton van túl, egy hónappal ezelőtt még sokan úgy gondolták, hogy ezen a meccsen összecsap Tevez-Honda-val, de végül maradt Muntari és Candreva...vagy nem?