Ezúttal sem tudtuk bevenni Milánót. Igaz, ez kevésbé fájó, hisz nem 3 fontos bajnoki pont ment el rajta, csak befejeztük a honi kupát. A meccsből ismét megtudtuk, a 3-5-2-t nem nekünk találták ki, egy olyan felállás pedig, amelyben a kulcsot az irányító jelenti, ő viszont nincs formában, elég nehézkesen mozog egy komoly ellenfél ellen. A továbbiakban megnézünk pár taktikai részletet, az elemzés-összefoglaló kombóban a képek és rajzok nem csak marciab számára készültek, hanem természetesen mindenkinek, aki lemaradt a negyeddöntőről, vagy csak érdemesnek találja újra felidézni a fontosabb dolgokat.

A kezdők:
Reja egyik oka a felállásra talán az volt, hogy a Milan is tartalékosan kupázott, másrészt, talán Ledesmát is tartalékolni akarta. Az ő hiányában pedig jelenleg a középpályát nehéz összerakni, így döntött a két belső védekező középpályás mellett, ami viszont a 3-5-2-t eredményezte. Én magam legalábbis így vezetem le a dolgokat, persze lehet, hogy a valóságnak ehhez semmi köze.

A felállásunkat, nevezzük a 3-5-2, a 3-4-1-2, az 5-3-2 bármelyikének, nem tudtuk kellően használni. A két szélsőnek rendre zárkóznia kellett hátra, így általában elvesztettük a középpályás létszámfölényünket. Erre a zárkózásra azért is volt szükség, mert sem Robinho, sem El Sharaawy nem az a védőfalba beálló támadó prototípusa, ők sok mozgással, lendületből jöttek ránk, ez kellő gondot is okozott nekünk. Mindezt persze megtoldották a középpályások bekapcsolódásával és a szélső védőik felfutásaival. Egy összeszokatlan felállás ilyet egyszerűen képtelen levédekezni, főleg akkor, ha a legjobb védekező középpályás (Ledesma) hiányzik. Az első félidőben tehát ez volt a legnagyobb gondunk. Mindenesetre még így is volt egy szép támadásunk, az azonban a meccs elején, azzal pedig mintegy el is lőttük a puskaporunkat.

Támadásoknál Lulic és Konko is nagy szerepet kapott. Erre láthatjuk példaként a gólunkat, amely egy formás támadásból született.
Gonzalez (sárga jelben) hozza a labdát, és majd ő adja a gólpasszt, a mieink jól mozognak, a védelem kicsit elcsúszik, van Bommel (pirosban) sem ér vissza a védekezésben, így az uru előtt 4 passzlehetőség is adódik, sőt, akár még egy ötödik is a túloldalon Lulic személyében egy keresztlabdával, de erre semmi szükség nem volt. Gonzalez jobbján ugyanis Konko (1) remekül helyezkedik, széthúzzuk a védelmet, középen Rocchi (2) Gonzalez felé mozog, magára húzva a két belső védőt (Mexes, Bonera), ezzel egyúttal üres területet nyitva Cissé (3) előtt, akit már Abate nem érkezik beérni. A francia a 11-es pont magasságába fut be, oda kapja a labdát, és vágja a kapuba.

Nagy kár, hogy nem tudtuk sokáig tartani előnyünket. Ezt ugyebár a felállásnak tudom be. Marchetti mindegyik gólnál tehetetlen volt. Robinho egyenlítő góljánál lehet leginkább elővenni a védelmet, a jobbon jól futott fel Abate és adta be, a keveredés után a brazil bevágta. A 17. percben El Sharaawy nagyot villant, egyetlen mozdulattal, ami labdaátvétel, csel és gólpassz is volt egyben két emberünk között (Matuzalem és Diakité) teszi tovább a labdát, Seedorf pedig Dias mellett bevágja. Ilyen villanást nagyon nehéz levédekezni.

Nekünk volt még egy nagyon nagy helyzetünk (majd még két közepes), a 22. percben Gonzalez ugrott középen fejelni, Amelia azonban valami hihetetlen reflexszel ért le a labdára. A 30. percben érdekes statisztikai adat, a hazaiak nyolcszor, mi pedig csak kétszer szabálytalankodtunk. Én még balerináktól is többet várnék, több odalépéssel talán lehetett volna tördelni a Milan támadásait. Ekkor írtam fel magamnak, hogy nem elfelejteni, hogy Hernanes teljesen észrevehetetlen.
A másik két helyzet Cisséhez fűződik, előbb egy beadást kapásból lőtt el a kapu előtt, majd pedig egy szögletből küldött a kapufa mellé egy lövést. Hernanesnek egyetlen értékelhető momentuma volt, ez előtt a szöglet előtt ő indult meg remek szólóval a félpályáról, a 16-os előtt felvágták, a szabadját tolta szögletre Amelia. Ezek a jelenetek a félidő hajrájában zajlottak a Milan kapuja előtt, azonban még majdnem így is mi kaptunk gólt: Seedorf Pazar labdájáról Merkel 5 centivel maradt le a kapu előtt, egyébként kb. gól.
Milánói vagy semleges szemmel kifejezetten élvezetes félidő, a mi szemszögünkből kevésbé.

A „szünetben” megemlítem az est „legfontosabb” hírét: Maxi Lopez unalmából már a meccsre is eljött, szegény, napok óta arra vár, hogy a Citynek és Teveznek épp hogyan kattan, őt meg ettől függően megveszik, vagy visszaküldik. Péntek éjfélig állítólag kiderül, így tudunk majd aludni.

Szünet után Reja váltott 4-3-1-2-re, Ledesma jött Diakité helyett. Ekkor a felállásunk a szokásos lett, kis változtatással: Matuzalemmel a középpálya balközepén, Luliccsal meg a védelem balján.

Nagyon sajnálom, hogy erre csak 45 perc jutott. Hogy mire mentünk volna az elejétől ezzel a felállással, késő bánat, sose tudjuk meg. A folytatásra inkább mi uraltuk a játékot, de ez még így is nagyobb mértékben köszönhető a hazai vezetésnek és a Milan visszaállásának, mint a mi változtatásainknak. Mindenesetre ekkor már a hazaiaknak meggyűlt a baja a labda áthozatalával, mi jól támadtunk le, jól zártuk a középpályát (kb. a félidő feléig), csak néha lódult meg 1-1 veszélyes hazai akció. A képen 6 emberünk zavarja a labdakihozatalt.



A jelenetnél épp Mesbah-t támadjuk le, aki jól mutatkozott be a meccsen, az algériai jó vétel lesz.

A napok híreit érdemes lesz követni, Diasszal kapcsolatban van bennem némi félsz. A védőnk ugyanis kétszer is odapakolt van Bommelnek, előbb csak megtaposta a lábfejét egy szereléskor, de ez még semmi, később viszont egy szögletnél hátulról való ütésért neki egyből piros, a Milánnak meg 11-es járt volna. Sem a bíró, sem a partjelző nem látta az esetet, attól tartok, felvételek alapján meszelik el a durvaságért.

A 2. félidőben egyébként 3 helyzetünk volt, Klose fejese volt a legnagyobb, akkor Lulic adott majdnem gólpasszt. Klose a félidő derekán váltotta az addig szintén semmit sem mutató Rocchit (na jó, a gólunknál jól vitte magával az embereket).

A 84. percben Ibra gólt lőtt, miután becsődölt a lestaktikánk. A max egyvonalból vagy picit lesről induló svéd vagy 40 méteren vitte kapunkra a labdát a félpályáról, és persze, hogy belőtte. A gól előtt az oldal- és felezővonal találkozása mentén Emanuelson egy csellel csinálta meg Del Nerót és Lulicsot, a kiugratással ment el Ibra. Le kell azonban szögezni, véleményem szerint még szabályos volt a gól, de ha nem, akkor sem azon múlt a meccs.

Jobb volt ma a Milan. Hiába voltak jó taktikai húzásaink, ha előtte voltak rosszak, ráadásul továbbra is hiányzik még egy kreatív valaki a középpályáról (Honda), az ellennél meg egyénileg többet tettek a játékhoz, ennyin múlott. A kiesés persze fájó, de legalább nem bajnoki pont ment el rajta. A Chievo ellen pedig jók leszünk, és a legkevésbé sem azért, mert ők is rangadóztak hétközben.

És még valami. Örülünk Cissé góljának! Talán végre felszabadulhat benne valami. Ez neki is és a csapatnak is jót tenne.