A későbbiek során komolyan is elemezni fogjuk az elmúlt évet, de addig is hangolásnak két kiváló videó, az első a klub hivatalos alkotása, a másik pedig a talán legtehetségesebb technikai szaki lazialétól származik, jó szórakozást hozzájuk.

Az én Lazio-kalandomnak vége. Claudio Lotito támogatott engem, és kért, hogy maradjak. Miután nemet mondtam, azt mondta, tartsak egy hetet, és gondolkozzak a helyzeten. Meghoztam a döntésem, és nem fogom megváltoztatni. Ha elértük volna a BL-helyet, másként döntöttem volna. A szezonban sérülésekkel küzdöttünk, viszont a januári átigazolási időszak rosszul sikerült. Négy, öt vagy hat kezdő játékos nélkül maradtam a tárgyalások miatt. Rómában negatív a környezet, csak kritizálnak. Bánt, amikor az emberek azt gondolják, két negyedik hely semmire sem jó. Az utódom? Nem tudom, ki jön helyettem.

@estikornel_ követése

A csapat jövő évi szereplése szempontjából talán a legfontosabb az, hogy minőségi és főleg elegendő számú csatár jöhessen szóba a kezdőcsapat kialakításakor. Az előző szezon kezdetén ez megoldott problémának látszott: ugyan távozott Zarate, de érkezett Klose és Cissé, Kozák és főleg Rocchi pedig éppen elégszer bizonyítottak. Aztán Cissé nagy balfogásnak bizonyult, télen távozott is, Klose az idény végére hosszasan lesérült, ahogy Rocchi is, úgyhogy már semmi sem volt biztos, csak az, hogy ha valami történik Kozákkal, választhatunk Rozzi és Makinwa között. Ez tehát elsődleges feladat.

Bár nézhetnénk úgy is arra a bizonyos pohárra, hogy félig teli van, vagy félig üres, helyzetünk összességében örömteli. A csapat edzőjének a jövője azonban minimum is kérdéses, ezért, és a szezon zárásaként a következőkben Edy Reja szerepéről, a velünk elért eredményeiről szeretnék írni, elismerve mindazt a munkát, amit a csapattal végzett, és amit a csapatból kihozott. Egy edző, aki szokásosan toporzékol, ha „ég a ház”, máskor meg kitörő örömmel lelkesedik egy-gy fontos győzelem után.

Bizony eljárt a keret fölött az idő. Amíg régebben sokszor elég volt a rutin, manapság már hiányzik a fiatalos lendület, a kezdőnk átlagéletkora hetek óta közelít a harminchoz. Sorra veszünk néhány játékost, akik nem csak fiatalok de óriási potenciál van bennük, ráadásul az áruk is jó. Ők lehetnek Radu, Kolarov, Lulic, Lichtsteiner, Behrami és Pandev utódjai! Jöjjenek a vad Balkán fiatal fenegyerekei!

Lehet felhőtlenül örülni, csak nehéz. Egyszerűen könnyű beleszokni a jóba, most pedig ott tartunk, a bajnokságban elért negyedik hely egy kicsit csalódást keltő. Mindenképpen az, mert voltak időszakai a szezonnak, mikor nüansznyi eseményeken múlt minden. Gondoljunk bele, ha a Lecce és a Novara elleni tiszta papírformát sikerül érvényre juttatni vagy Udinében legalább egy döntetlent elérni - nem sokon múlt -, akkor a mai, Inter elleni meccs talán nem is számított volna semmit. Nem így alakult.

Különösebb beharangozásért nem kiált ez a meccs, mindenki tudja, hogy mi múlik rajta, és bár arrébb van a szezon értékelése, a három, nyáron megfogalmazott célból kettő már teljesült: újra a Roma előtt végzünk a bajnokságban és tuti a nemzetközi szereplés. Ennek fényében a szezon minden, csak nem sikertelen. Azt soha nem tudjuk meg, mi lett volna, ha egy nagyságrenddel kevesebb sérülést kell kihordania a csapatnak, de kár is rajta tépelődni. Egy fordulóval a vége előtt ebben a borzasztó hektikus bajnokságban a negyedik helyen állunk, és ott az esély a BL-indulásra. Nem túl sok, és nem is nekünk áll a zászló, de megvan a sansz. Esélyünk egyedül úgy van, ha holnap este nyerünk, miközben borzasztóan szurkolunk a Cataniának, hogy csapják meg az Udinesét. Azt biztosan tudjuk, hogy az Inter részéről is komoly hiányzók lesznek: Sneijder, Obi és Zarate biztosan kihagyja a meccset. A Lazio esetében ez a tény faktum, mára az dőlt el, hogy Radut, Hernanest és Rocchit nem sikerült semmilyen módon összedrótozni, így Makinwa újra a padon üdvözölhet egy meccset. Nem semmi, ahogy az interistákkal kifundált meglepetésünk sem az, a hajtás után.

Kis kihagyás után folytatjuk a Lazio mindenkori legjobbját kereső sorozatunk, egy kevéssé ismert és egy már életében, de halálában pláne legendává vált játékossal. Természetesen most is kizárólag rajtatok múlik minden.

A Lazio több alkalommal is játszott magyar csapat ellen, és ugyanúgy akadnak legendás összecsapások, mint többé-kevésbé elfeledettek. Ma az utóbbi kategóriából elevenítünk fel egy párharcot. (Meglepő módon - bár nem a hősi időkben volt - sok olasz forrás nem maradt a mérkőzésről.)

1969-ben még létezett a Közép-európai kupa, más néven Mitropa kupa, és olyan rangja ugyan már nem volt, mint a két világháború között, de akadtak emlékezetes párosításai. Ezek közé tartozott a Honvéd és a Lazio összesorsolása a nyolcaddöntőben. Ez a Honvéd már nem az '50-es évekbeli, világelső csapat volt, de még bőven akkora erőt képviselt, ami egy olasz csapatot óvatosságra inthet. A Lazio éppen ezekben az években kezdett összeállni azzá a klubbá, amely pár éven belül majd megnyeri a Serie A-t, már a keret tagja volt Pino Wilson és Chinaglia is, de akadtak lyukas posztok. Ezt egyébként az is mutatja, hogy a Honvéd - Rómában aratott győzelmével - kiverte őket a kupából.

Az elmúlt heteket túlélve, döcögve, nehezen érkeztünk az Atalanta elleni meccsre. Mit láthattunk ma? Egyre jobb iramban hajtó játékosokat, némi szerencsét, és végre egy idegenbeli győzelmet, egy nagyon fontos három pontot. És végre egy, majd még egy akciógólt, ilyen sem volt sok mostanában. Jó végre megint a góljainkról, győztes meccsről írni.

A csapat megtette, amit kellett, elviselte a terhet, a kezdeti hazai nyomást. Talán még az orvosi stáb lecserélése is jót tett a játékosoknak.