A palermoi mészárlással nem fogunk foglalkozni. Megesik az ilyen. Fájó vereség, de nekem azt tanították emelt fővel, előre. Jelenleg holtversenyben az Udinese-vel a harmadik helyen állunk, így nem lehet a szőnyeg alá söpörni a témát: Van esély a Bajnokok Ligájára. Vagy nincs? Folytatás után kiderül!

Remélem, minél kevesebben láttuk a meccset. Egy 1-5 leírhatatlanul rossz, ha meg látjuk is, főleg. Ezzel vallatni lehetett volna. Ha kicsit tovább tart, magamra vállalom a Kennedy-gyilkosságot, meg azt is, hogy én voltam a Zodiákus. Ja, még valami, a beharangozott gólözönt sem egészen így képzeltem…

A kör egyik legnagyobb rangadója a miénk – felsőházi rangadó egyébként kevés van most.
A bajnokság 3. legjobb hazai csapata a Palermo, a 3. legjobb idegenbeli pedig a Lazio. Hogy mi sülhetne ki ebből? Gyakorlatilag bármi, optimális körülmények között, hisz két jó csapatról van szó. Ráadásul mindkét fél jó bajnoki formában van, ezt megfejelhetjük még azzal, hogy a rosanerók lőtték a legtöbb gólt saját közönség előtt.

Még csak az első felvonás ment le, de a dolog érdemi része itt kész is. A következőkben megnézzük, mi is történt pontosan, bosszankodunk, szomorkodunk, de mindezt csak módjával, merthogy túl is tesszük magunkat a látottakon. Túl sokat nem foglalkozom a meccsel, bár az eredmény nem szép, különösebben mégsem csalódás. Várható volt, hogy nehéz lesz.

Most tartunk ott, hogy gyakorlatilag nem születhet olyan eredmény, aminek ne lennének a jövőben kellemesebb, és kevésbé kellemesebb hatásai, csak hogy in medias res kezdjek. A dilemma teljesen ésszerű: szorítsunk a továbbjutásért, ergo kulcsemberek harcba dobásáért, aztán a Palermo ellen bízunk a stabilitásban, fáradhatatlanságban és szerencsében, hosszabb távon egyébként veszélyeztetve a BL-helyet is? Mert nyilvánvalóan ez egy veszélyforrás. Több meccs, több igénybevétel, több sérülési lehetőség. Ott van azonban az a tény is, hogy ha már itt van ez a lehetőség, mikor a sikerességet mellékesen kísérheti egy európai "mutasd meg magad hadművelet" is. A Lazio nem mostanában hallatott magáról nemzetközi kupákban, nem ártana újra belesulykolni az emberek fejébe, hogy Róma mindkét részén európai minőségű focit játszanak a csapatok, mert az egyszerűen egy tényállás szikárságával vetekedő nyilvánvalóság, hogy az utóbbi években ha szóba került Európa és Róma egy szókapcsolatban - nem a gazdasági helyzetről van szó, ott még szarabb a helyzet -, nem a Laziót vették elő. Szóval, akkor most a kudarc is siker? Vagy a siker is kudarc?

Ráfordulunk az európai tavaszra, mindezt hózáporos, szélfútta télben. Kezdődik az EL egyenes kieséses szakasza, a sorsolás nagyon erős párosításokat hozott, ezek egyike a Lazio-Atletico Madrid összecsapás. Ennek apropójaként most csak és kizárólag aktuális ellenfelünkkel foglalkozunk, megnézzük, mi újság a madridiak portáján, mi várható tőlük, mi jellemző a csapat taktikájára, kikre kell nagyon figyelnünk. Rendhagyó poszt következik.

A kapus kérdés azt gondolom eldőlt. Szavazni még lehet, de egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen Buffon elsősége. Marchetti második helyében komoly szerepet játszik, hogy "hazai pályán" volt, bár nála talán csak Julio Cesar jobb a ligában. Ergo, ő a második legjobb olasz kapus, remélhetőleg a válogatottban is így fogja gondolni Prandelli mester. 
Az a szavazás elmúlt, jön az új. Sorra vesszük a liga legjobb balbunkóit, start!

Reja mérkőzés utáni sajtótájékoztatójából szemezgetünk:

"Az első félidőben csak szenvedtünk, Klose két 100 százalékos helyzetet is elrontott, de az értékelésnél az is érdemes figyelembe venni, hogy mi csak 4 napot tudtunk pihenni, míg a Cesena egy egész hetet. Bevallom, a félidő lefújása után az öltözőben reménytelenség és kétségbeesés uralkodott, de megpróbáltam erőt adni a srácoknak, hogy mindent adjunk bele, és ne kelljen lesütött szemekkel befejeznünk a meccset."

Két meccset játszottunk az este: az elsőben 11 emberrel szenvedtünk, a másodikban tízzel minigáláztunk! Ezt múlja felül bárki! Minden Lazio-szurkoló epekedve várta a meccset, végre, ha csak pár órára is, de dobogóra kerülhet a csapat, van tehát miért izgulni. Aztán jött az első pofon, majd a második és a harmadik szinte egyidőben, már gyakorlatilag jobb- és balhorogként ült meg az arcunkon, ekkor ugye már 0-2 és 10 emberes szenvedéssel egybekötött bukás nézett ki nekünk. Mit bukás, országos égés!

Laci a később érkező elemzőposztjával a megérdemelt nyaldosást is végre fogja hajtani, most jöjjön a cseppet sem elfogult osztályzás.

Marchetti: Sokat nem tudott tenni a gólok ellenében, a büntetőnél jól érezte az irányt, de védhetetlen volt a lövés. Egy-egy biztos labdafogást a neve mellé kell írni, de a gólokat kivéve nem sokszor került a közelébe a labda. 6

Konko: Nehéz értékelni, amíg pályán volt, addig aktív volt a jobboldal, jó előremenetelei voltak, a piros lapja pedig megérdemelt volt, kétségbeesve igyekezett menteni. A probléma az, hogy Palermóban eltiltás miatt sem ő, sem Diakité nem lehet ott, és akkor a sérültekről még nem is beszéltünk. Rejának való odamondogatása is érthetetlen volt. -